2011. november 24., csütörtök

2011.11.11, 11:11 Induljon a Kölni Karnevál!

     A visszatérésem utáni első hét mozgalmasra sikerült, de mielőtt belefognék, muszáj feltennem ezt a képet. Amikor jöttem vissza, a repülőből lefényképeztem a felhőket, mert gyönyörűek voltak! Bár a kép nem adja vissza a valódi élményt, de az látszik rajta, hogy úgy néztek ki, mint ha egy összefüggő tejszínhab réteget alkotnának! Szóval tényleg nagyon szép volt, ezért gondoltam, hogy megosztom veletek is.



     A Karnevál minden évben 11:11kor kezdődik, de idén tényleg különleges volt a dátum, hiszen 2011.11.11-et írtunk. A Kölni Karnevál egyébként Németország-szerte híres, egy lány mesélte, hogy még Berlin környékén is ünneplik a Karnevált. A németek tudnak szórakozni, novemberben elkezdik, és egészen februárig folytatják, ugyanis hamvazószerda a Karnevál utolsó napja. A nyitónapon és persze a februári záróhéten mindenki (de tényleg mindenki, még az öregek is) valamilyen jelmezbe öltöznek. Így aztán nem volt kérdéses, hogy nekünk is szereznünk kell egy maskarát. A városban egész iparág épült a Karneválra, mi egy 3 emeletes partikellék boltot látogattunk meg szerdán a többiekkel, hogy beszerezzük a kellékeket. Én Cowgirl-nek öltöztem, úgyhogy vettem egy Cowgirl jelmezt és egy hozzá illő kalapot is. A választásnál fontos volt, hogy alá tudjak venni legalább egy garbót, hiszen azért csak november van (bár itt kb. 10 fokkal melegebb van mint Budapesten)!
     Az órák hosszat tartó jelmezpróbálgatás csak még jobban felspannolt minket a péntekre. Katával reggel 9-re mentünk Ricardohoz, a brazil sráchoz reggelizni. Persze csak előkerült a bor és a pálinka, majd Jeremy, a belga srác is befutott jó néhány üveg belga sörrel. Szegény Ricardo nem bírta a pálinkát, már reggel 10kor rosszul lett tőle!

Roberto-val:


 Ricardo:


 Jeremy:


 Jeremy éppen Ricardo-t gyóntatja :D


Kis csapatunk:


    Végül aztán már elég jó hangulatban sikerült elindulni a Karneválra, és pont oda is értünk a 11:11-es kezdésre. Nagyon nagy volt a tömeg, a telefonjaink nem működtek, annyira terhelt volt a hálózat. Végül aztán átmentünk a Zülpicher Platz-ra, mert azt hallottuk, ott lesz a buli. Nemsokára befutott a többi cserediák is, így aztán hirtelen jó sokan lettünk. Beszélgettünk, ünnepeltünk, ilyesmi :)







    Két óra körül már kezdtünk elfáradni, így aztán úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk az Egyetemi Menzát. A kaja természetesen aznap is jó volt, sőt talán még jobban is esett, egyrészről azért, mert már teljesen ki voltunk éhezve, másrészt pedig mert jó sokan ettünk együtt. (Ez egyébként már ritkaságszámba megy, mindenki kezd nagyon elfoglalttá válni a sok beadandó, team-munka és a vizsgák miatt.)


     Az ebéd után én hazamentem kicsit pihenni, mielőtt folytatjuk az estét. Este 9-kor találkoztunk újra, hogy elmenjünk bulizni egyet. Túl sokan voltunk, mindenki ment arra, amerre látott, így aztán hamar ketté szakadtunk. Minket Luis, egy mexikói srác vezetett a bulihelyre.... Mondanom sem kell, hogy persze eltévedtünk, így aztán kilyukadtunk egy sötét parkban, és a disco-t semerre sem találtuk. Mire kikeveredtünk, kb el is ment a kedvünk a partizástól, így aztán tovább bomlott a csapat. Volt aki bement egy kisebb szórakozóhelyre, volt aki hazament - én az utóbbi verzió mellett döntöttem. 
     Fáradt is voltam már, meg ki akartam magam pihenni a másnapra, ugyanis akkor tartottuk a második kolibulit. Mivel én hirdettem meg és én vállaltam a felelősséget a házibuliért, ezért szerettem volna teljes erővel nekivágni a szombat éjszakának. A kezdeti nehézségek után azért csak-csak jó parti kerekedett, bár a spanyol team hiánya meglátszott a létszámon. Másnap 5 órán keresztül takarítottam, a végére már Lorraine, a brazil lány is odaért segíteni, tehát szerintem el tudjátok képzelni, hogy nézett ki a terem a buli után.

     Azóta semmi különös nem történt, tanultam, mert tegnap vizsgáztam Empirical Finance-ből. Sokat készültem rá, mégsem sikerült olyan jól, ahogy akartam. Kevés volt az idő, a feladatokat nem tudtam rendesen átolvasni, nemhogy befejezni... Így aztán elég sok számolási hibám lett (szerintem), de azért remélhetőleg megbukni nem fogok. Eredmény 5!!!! hét múlva várható, viszont pótvizsga csak júliusban lesz, úgyhogy ha ez egyes, akkor ennyi volt, buktam a tárgyat...
    A hétvégén még meg kellene írnom egy beadandót egy Air France M&A-ről, de ez nem akadályozhat meg abban, hogy szombaton meglátogassam Európa és Belgium fővárosát, Brüsszelt! Legközelebb innen fogom folytatni! Tschüss :)

Idegenvezetés Budapesten az amerikaiaknak

A történetet már megírtam, most csak néhány képet töltök fel ide is.

Etettem és itattam velük egy kis hazait:



Chris, James, Gage és én:


Parlamenti panoráma (James, Gage, én és Chris):

 
Gage és én:


 Az első Starbucks-os kávém (mellesleg ezt nem akarták elhinni, annyira elképedtek :)


2011. november 10., csütörtök

És újra tudok blogolni!

Hello mindenkinek!

Az utolsó bejegyzés több mint egy hónapja született, de ennek is megvan a maga oka! Történt ugyanis, hogy egy átlagos csütörtöki estén sikerült meglocsolnom némi vízzel a laptopom billentyűzetét, ami ezek után nem igen akart működni, sőt odáig fajult a helyzet, hogy múlt héten kénytelen voltam beszerezni egy újat... Ez a pluszkiadás ugyan nem hiányzott, de azért most örülünk a kis Dell Vostronknak, ami többek között olyan extrákkal van felszerelve, mint például folyadékálló billentyűzet (ez a történtek fényében minimumkövetelmény volt a laptopvásárlás során :D), billetyűzetmegvilágítás, ujjlenyomatolvasó, stb... :)

Akkor egy gyors helyzetjelentés: több mint két hónapja kint vagyok, és ugyan a szeptember elég döcögősen ment, októberre sikerült teljesen beilleszkednem a csapatba, és olyan jól érzem itt magam, hogy majdhogynem haza sem akarok menni :) Kialakult a kis baráti társaságom, az angol is egyre jobban megy, bár az otthon töltött egy hét azért meglátszik!
Na de kezdjük az elején: sikerült a német tesztem, így most már a 4es csoportba járok. 5 szint van, az 5ös a legjobb, szal a 2. legjobb csoportba kerültem, amit ugyan most még erősnek érzek, de remélem, azért ez majd változni fog a félév végére!
Elkezdődött a suli is, a következő tárgyaim vannak: Empirical Finance (Empirikus pénzügyek), Quantitative Methods in Risk Management (Kvantitatív módszerek a kockázatkezelésben), International Comparison of Health Care System (Egészségügy nemzetközi összehasonlításban), Corporate Valuation Theory (Vállalatértékelés), The Economic Geography of the European Union (Az Európai Unió gazdasági földrajza), na meg a német heti 7!!! órában. Empirikus pénzügyekből november 22-én már vizsgázok is, de az igazi szívás majd a Kvantitatív lesz február elején! Ja, és itt nincs ám pótvizsga, ha megbuksz, akkor így jártál!




De hogy valami vidámabb témáról is írjak, elmesélem röviden holland kalandjaimat.
Tomival elmentünk Maastrichtba, imádtam a helyet annak ellenére, hogy tipikus kisvárosi hangulata van! Maastricht ugye arról híres, hogy annak idején itt állapodtak meg az EU tagállamok az euró bevezetéséről.
Orsival folytattam Hollandia felfedezését, ugyanis csináltunk egy Rotterdam-Amszterdam-Hága körutat. Természetesen végig bicikliztük a hosszú hétvégét, betértünk egy cafe shopba is, hoztunk sütit :D, megnéztük a híres-hírhedt amszterdami piros lámpás negyedet, és elmentünk az Északi-tengerhez is! Teljesen beleszerettem Rotterdamba, bár nem vagyok szakértő, de szerintem bátran nevezhető az építészet egyik fellegvárának is, ugyanis valami hihetetlen, hogy úgy keveredik a modern stílus a tradíciókkal, hogy az egyáltalán nem bántja az ember szépérzékét, sőt...
Íme néhány kép (bővebben majd lsd. facebookon):

Rotterdam - Erasmus-híd (a kedvencem... :)


Rotterdam - Erasmussal

Egy kis New York Rotterdamban:


Rotterdami kikötő


Én és a biciklim :)



I AMsterdam





Hágai Nemzetközi Bíróság


A béke lángja:
 

Északi-tenger:



     A múlt hetet otthon töltöttem, mármint Magyarországon. Sikerült 12 óra alatt lenyomnom egy Köln-Budapest-Naszály-Budapest távot, ugyanis vasárnap este érkeztem repülővel, és hétfőn már mehettem is vissza Pestre, mert három amerikai barátom, Gage, James és Chris ellátogatott kicsiny hazánkba, ezért megpróbáltam nekik 6 órában megmutatni Budapest főbb nevezetességeit. Nagyon szuper volt a nap, belefért minden, amit akartam, elmentünk egy jó kis marhapörköltet enni a Ráday utcába, megittam életem első Starbucks-os kávéját, kóstoltattam velük magyar borokat és pálinkát a Budai Várban, sőt, még bulizni is elvittem őket a Morrison's 2-be (amit mellesleg imádtak.... Chris azt mondta, hogy ez a "best club ever", amiben járt :D).
    Pénteken találkoztam néhány barátommal a törzshelyünkké vált Mézes Caféban, ahol 650 Ft a házmester + a Ház pálinkája kombó, szóval elég vidámra sikeredett az este, de jó volt újra látni őket! Anitával a buli hevében még a Közgáz Morrisonsba is bemerészkedtünk; a szavaival élve: "vállalhatatlanok" voltunk... :D
    Hétfőn reggel indultam vissza, a repülőút egyébként másfél óra, tehát egyáltalán nem vészes! Jó volt visszajönni, és újra belecsöppenni ebbe a pörgésbe! Pénteken kezdődik a kölni karnevál, úgyhogy ma beszereztük a többiekkel a jelmezünket, én Cowgirl-nek fogok öltözni :D Reggel 8ra megyünk majd Ricardohoz, a brazil sráchoz bemelegíteni, mielőtt 11 órakor hivatalosan megkezdjük a fesztiválozást! :D Érdekes hétvége lesz, pénteken karnevál, szombaton ismét kolibulit csinálunk, de ezekről majd legközelebb! :) Jó volt újra írni! :)