Vizsgaidőszak: teljesítve! :)

      Egyre lustább vagyok, az az igazság! Mármint kezdem elveszíteni a motivációmat a tanulás iránt, ami nem jó! Úgy érzem, hogy most már lassan inkább dolgozgatnék, hiszen csak 24 éves leszek! És majdnem 25, mire lediplomázok! Meg az egész Befektetőelemző szakiránnyal is kezd tele lenni a hócipőm... Egyfolytában szívatják az embert, nem csoda 'hát, hogy beleuntam az egészbe...

     Valószínű egyébként, hogy a motiváció hiány vitt rá arra, hogy vizsgaidőszak kellős közepén elkezdjem nézni a Tudorok sorozatot, és annyira utáltam benne a Boleyn Annát, hogy nem bírtam abbahagyni. 11 rész és néhány sorozattal "elszúrt" nap után véget kellett vetnem a kíváncsiságomnak, és beletekertem a következő 9 részbe, hogy megtudjam, mikor tűnik már el végre Boleyn Anna a sorozatból... Utána kicsit "megnyugodtam", és a hét további részére leálltam a Tudorokkal. De persze ott van még a Jóbarátok is, amit szintén nem tudok megunni, és már olyannyira az életem része, hogy minden reggeli közben megnézek egy részt, nevetgélek rajta, és máris jobb kedvűen indul a napom. A sorozatmániám egyébként már-már beteges, a Jóbarátokat kb ötödszörre nézem, míg a Szex és New Yorkot pedig hetedjére kezdtem el... Hosszas mérlegelés után egyébként arra jutottam, hogy amíg a többi értelmesebb tevékenységemet nem veszélyezteti a függőségi mániám, addig nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget!

     A rövidke eszmefuttatásom után térjünk is vissza a hét eseményeihez!
     Hétfőn magyar vacsorát tartottunk, mivel Orsi és Tamás szerdán, illetve pénteken hazarepültek Magyarországra, immár végleg! Elmentünk egy Früh Dom nevű Brauerei-ba, ami nem meglepően a Dóm mellett van. Ettünk egy jót, aztán beültünk egy nyugisabb pub-ba, a Canape-ba, ami a Heumarkt-on van. Azért választottuk azt a helyet, mert lehet kapni méteres Kölscht, és ezt még sose próbáltuk. Íme a 11 darabból álló egy méter hosszú Kölsch:

 

       Kedden este a szokásos Flanagans-es Student Party-ba indultunk, hiszen ezen az estén mindössze egy euró a 2 dl sör és a 2 centes tequila. Egyébként elgondolkoztunk Danával, és arra jutottunk, hogy mi itt még sosem ittunk mást, csak sört és tequilát :D Az este jól indult, aztán sajnálatos módon egy kisebb baleset miatt hamar véget is ért, úgyhogy éjfél környékén kénytelenek voltunk elhagyni a clubot. 

       A szerda délutánt Fernandával, az egyik brazil lánnyal töltöttem, ugyanis este indult vissza Rio de Janeiro-ba. Elmentem hozzá kora délután, beszélgettünk, ilyesmi, aztán a főbérlője kivitt minket az állomásra. Még beültünk utoljára a Starbuckba, és a sors pont úgy hozta, hogy pont az az asztal volt csak szabad, mint amelyiknél Roberto-val is ültünk Decemberben, a hazautazása napján. Aztán eljött az idő, felkísértem a peronra is. És megint sírni kezdtem... Nem szeretem a búcsú pillanatait, de lassan hozzá kellene szoknom! Egyszerűen hihetetlen, hogy most még itt áll mellettem, de másnapra már (szó szerint) a világ másik felén lesz... Persze jöttek az ígéretek, így már Brazília is felkerült az úti célok listájára! A vonat végül elment Fernandával együtt, én pedig ott álltam egyedül remegő lábakkal. Muszáj volt kicsit lehiggadnom, de aztán találkoztam Katával, és ettől kicsit újra oldódni kezdtem.

      A csütörtöki napot a tanulással kellett volna töltenem, ehelyett ezerrel dolgoztam a Kvantitatív pénzügyek c. csodálatos szakiránytárgyam házi feladatának megoldásával. 4 feladat, Visual Basic-es Monte Carlo szimuláció programozással fűszerezve, mindössze 1 napos határidővel... WTF??? Ha ez lesz az új divat a Befektetések Tanszéken, akkor ennek nagyon nem lesz jó vége... Hála néhány úriembernek, az ő segítségükkel sikerült leadási határidő előtt 15 perccel befejeznem a munkát, így aztán nagy lendülettel neki is láthattam tanulni a szombati (igen, jól látjátok, szombati!!!!) vizsgámra, ami az International Comparison of Health Care System címet viseli. Ez hiába volt könnyebb a pénzügyes tárgyaknál, az előismeretek hiánya és a már említett motiválatlanság miatt ugyanúgy végig szenvedtem a csütörtök-szombat időtávot.

     Szombaton lement a vizsga is (amin talán megbukni nem fogok), így este már belevethettem magam a szórakozásba. Végül öten, ketten magyarok, két cseh és egy brazil a sörözés mellett döntöttünk. A parti nekem light-osra sikerült, a fáradtság miatt Lorraine-nel éjfél körül hazajöttünk. (Aztán megláttam az Eurovíziós magyar döntőt, és láss csodát, egészen hajnal 3-ig sikerült nyitva tartanom a szemem :)

    

     Mivel már csak egy hetem maradt hátra, ezért elhatároztam, hogy kihasználom az ingyenes tartományi utazás adta lehetőséget, és minél több helyre elmegyek kirándulni. Ma például Bonn mellett, Königswinter-ben voltunk Katával, hogy megnézzük a Drachenburg kastélyt. A hideg ellenére jól szórakoztunk, még fogaskerekűztünk is! Szerény véleményem szerint mindenképpen megérte elmenni, hiszem ehhez fogható kastélyt még sosem láttam. Az egész olyan meseszerű, és bár nem szeretem a giccsességet, ez kifejezettem szemet gyönyörködtető! 

     A meseszerűség egyébként abból ered, hogy a germán mondavilág hőse, Siegfried a Nibelung-énekben ezen a Drachenfels hegyen  küzdött meg a sárkánnyal. Innen a név is, a Drachenburg magyarul Sárkányvárat jelent. A kastélyt a 2003-2010-es időszakban felújították, így most már mind belülről, mind pedig kívülről teljes pompájában tündöklik! Aki Köln/Bonn környékén jár, annak mindenképpen ajánlom, hogy menjen fel a Drachenfels hegyre, mert tényleg megéri! Néhány bizonyíték:

 

      Hétfőn, azaz már ma az utolsó teljes hetem kezdődik meg Kölnben. Éppen ezért teljesen ki akarom élvezni, és szeretnék eljutni azokra a helyekre, amik elmaradtak a félév során. És ne feledjük, hogy csütörtökön ismét kezdődik a Kölni Karnevál, tehát 5 nap tömény szórakozás vár rám :)

    A végére még két link, két új kedvenc az Eurovíziós Magyar Döntőből! Akármennyire is érzem most magam életemben először európainak, a szívem mélyén mindig magyar maradok! Tehát hajrá Compact Disco, hajrá Magyarország! :) Eurovision 2012!