Caipirinha cocktail party

Az elmúlt hét kicsit betegesen indult, hétfőn már hőemelkedéssel mentem haza a német óráról. Nem volt vészes annyira, de inkább úgy döntöttem, hogy a hetet a pihenésnek szentelem. Ennek megfelelően én kihagytam a keddi Flanagans partit. 

Péntekig az egyetlen jelentősebb esemény az volt, hogy Kata sikeresen kizárta magát a szobájából, így hajnali fél 1-kor, egy szál törölközőben kopogtatott az ajtómon. Adtam neki némi ruhát, és felajánlottam, hogy aludjon nálam. Még szerencse, hogy volt hálózsákom, Orsi pedig kölcsönadta a vendégmatracát, így viszonylag kényelmesen töltötte az éjszakát. Nem aludtunk sokat, kb hajnali 3-ig dumáltunk, ezért másnap  karikás szemekkel és hullafáradtan ébredtünk. 

Péntek reggel a házmestertől sikerült megszereznie a pótkulcsot, így kicsit később ugyan, mint terveztük, de végül csak elindultunk az Unicredit csoport itteni bankjába, a Hypovereinsbankba. A banki ügyintézés hátterében az állt, hogy csütörtök reggel sms-ben értesítettek az Unicredit-től, hogy öröm és boldogság van,  megjött a várva várt Erasmus támogatásom.

Délután sietni kellett nagyon, mert eljött a nagy nap, a preszemeszteri német szintfelmérő ideje, ami azt hivatott felmérni, hogy mennyit fejlődtünk az elmúlt három hétben. A tanárnő akkor már egy hete azt hajtogatta, hogy "Bitte, kommen sie pünktlich!" (Kérem, jöjjenek pontosan!) Nem volt egyébként annyira nehéz, hallás utáni szövegértés és rendes, olvasás utáni szövegértés volt. Mindenesetre könnyebb volt, mint a preszemeszter előtti placement test. 

Az óra után rögtön Ricardo-hoz, a brazil sráchoz (aki most Mexikóban él) mentünk Caipirinha cocktail partyra. Útközben beszereztük az alapanyagokat, és vettünk némi mirelit pizzát, amit sütő híján kénytelenek voltunk egy serpenyőben megsütni a gázon... Hát senkinek nem ajánlom a pizzasütés eme módját, ugyanis míg alul kissé összeégett, addig felül nyers maradt a tészta! De hát éhesek voltunk, ezért nyilván megettük.

Összesen heten voltunk ezen a mini-partin, én, Kata, Tomi, Ricardo (házigazda), Lorraine Brazíliából, Roberto Mexikóból, és Martin, a cseh srác. Beszélgettünk, ettünk-ittunk, stb. egyszóval hangulatosan telt az este. 

Mindemellett sokat tanultam a barzil nemzeti koktélnak, a Caipirinha-nak az elkészítési módjáról. Az eredeti Caipirinha koktél alapanyaga a cachaca (cukornád pálinka), manapság viszont a brazilok vodkából készítik sok gyümölccsel. 

A recept tehát: vételezz ízlés szerinti gyümölcsöt (mi kiwit és lime-ot használtunk, de azt mondták, hogy akár dinnyéből is elkészítheted), vágd fel kisebb darabokra, és töltsd meg vele a poharad, ameddig jól esik (mi kb. a pohár feléig vágtunk bele kiwit vagy lime-ot). Adj hozzá ízlés szerint vodkát és cukrot, de a cukorral ne spórolj, ugyanis ez nyomja el a vodka önmagában oltári rossz ízét! Végül keverd össze őket (a gyümölcsöt nyugodtan összetörheted kicsit, így legalább több levet enged), és tegyél bele jégkockát! A kiwit nyugodtan megeheted, de előre szólok, hogy azért nyilván magába szívja az alkoholt, úgyhogy csak óvatosan! :) Dinnye híján mi csak kiwiset és lime-osat ittunk az este, finom mindkettő, de a kiwi alapú koktél talán kicsit édesebb!

Szombatra az ösztöndíj megérkezésének alkalmából egy shoppingolást terveztünk Katával. Nyakunkba vettük tehát a várost, hogy felderítsük a helyi Váci utca kínálatát. Én összesen két kardigánnal lettem gazdagabb, de Katának sikerült jól bevásárolnia :)

Vasárnapra semmi különöset nem terveztem a takarításon kívül. Ebédre pestot ettünk, vacsorára pedig kiolvasztottam újabb két szeletet a mirelit sütimből (igen, vettem valami tejszínes-epres gyorsfagyasztott sütit.) Az íze egész tűrhető, persze nem ér fel Anya vagy Szabina süteményeivel :) 

És végezetül a nap fénypontja: lefoglaltam a repülőjegyet, úgyhogy hivatalossá vált, hogy október 30-án egy hétre hazalátogatok! :) Várom már nagyon, de addig még hátra van egy hónap!

Kb. ennyi történt a héten, holnap megint kedd, és ha kedd, akkor Flanagans! Legközelebb itt fogom folytatni! :) Tschüss!

A koli, ahol élek...

Ez a bejegyzés az eddigiektől rendhagyó módon nem a hét eseményeit fogja bemutatni, hanem azt a helyet, ahol élek.

A kollégium Köln Rodenkirchen kerületében helyezkedik el. Ez a negyed zöldövezet, leginkább Zugló családi házas részéhez tudnám hasonlítani, de itt még annál is több fa is van, talán mert egy erdő van mellettünk.  A kerület tipikus gazdag negyed, egymás után parkolnak a Mercedes-ek, a BMW-k és a Porsche-k, még ha ez a képeken nem is látszik... Egyébként Köln az egyik legélhetőbb város Németországban, hiszen nemcsak a külső részek, hanem a belváros is tele van hatalmas parkokkal és fákkal. Íme két fotó az utcánkról:

A Grüngürtelstrasse utcai kollégium 3 egyforma épületből áll, a 118-as, a 120-as és a 122-es számúból (ezek a házszámok). Én a 118-ban lakom. Az épület hat emeletes, és a szobákhoz tartozik egy-egy kisebb balkon is. A pincében kapott helyet a mosókonyha és a gondnokság, de a 122-esben van party terem is, amit az itt lakók elkérhetnek, ha egy nagyobb összejövetelt szeretnének rendezni. Az épületekben nincs portaszolgálat, helyette kaputelefon van, úgyhogy ha vendég jön, akkor csak felcsönget, és a vendégfogadó felengedi.

Egy kép a koliról:

 

Én a 3. emeleten lakom, ide már szépen be tud sütni a nap, ha jó az idő (mint például most hétvégén).

Az egyes szinteken 18 szoba helyezkedik el. A szinteken a folyosók ketté vannak osztva két darab ajtóval, így különítik el az 1-9 és 10-18-as szobákat egymástól. Az enyém a 18-as, így pont egy ilyen elválasztó ajtó mellett vagyok. Mindkét résznek van egy konyhája, és 4 darab fürdője, tehát 9 emberre jut 4 fürdő. Ezek saját fürdők, ami azt jelenti hogy 2 vagy 3 ember választ egy fürdőt, oda beköltözik, és csak azt használja. Én egy kisebb fürdőt választottam, így csak ketten osztozunk rajta, de hogy ki a másik, azt nem tudom, mert még sosem futottunk össze :) A fürdőt és a konyhát egyébként takarítószolgálat takarítja, így az itt lakóknak csak a saját szobájukban kell rendet és tisztaságot tartaniuk.

A beköltözéskor kaptunk egy speciális kulcsot, ami gyakorlatilag mindent nyit, de azért mégsem. Úgy értem ezt, hogy a kulcsom egyben a szobakulcsom és az épület bejárati ajtajához is a kulcs, de nyitja a saját részlegemhez tartozó fürdőt, konyhát is, és a pincében lévő mosókonyhát is. Mindenkinek kb. ezeket nyitja a kulcsa, ugyanakkor például nem tud vele bemenni másik fürdőszobába vagy konyhába, pláne nem egy másik szobába. Ez szerintem nagyon praktikus, hogy nem kell húszféle kulcsot használni egy épületben. 

Másfelől az ajtókon csak belülről van kilincs, ezért gyakorlatilag a kulcsod mindenhova magaddal kell vinned, különben kizárod magad, és az baromi kellemetlen (főleg mivel nincs portaszolgálat, aki odaadhatná a pótkulcsot....). A zárak kívülről így néznek ki:

Németországban merőben más a kollégium fogalma, mint nálunk, ugyanis itt nem nagyon ismerik a többágyas szoba fogalmát. Mindenkinek van egy saját kis szobája, kié kisebb, kié nagyobb, az enyém például 16 m2. Kezdetben csak egy ágy, egy polcos szekrény, egy ruhás szekrény, egy asztal és egy szék volt benne, na meg a modem. Mivel én csak fél évet töltök itt, ezért minimalista stílusban rendeztem be a szobámat, így csak lámpát, függönyt, sötétítőt, tükröt, kisasztalt, szemetest, stb. vettem, amiket a távozásomkor megpróbálok majd eladni (a kollégiumi adok-veszek rendszer ugyanis elég fejlett). A szobákban a tévé teljesen átlagos berendezési tárgynak számít, de például az egyik nagyszobában már láttam komplett házimozi rendszert is. 

A kezdeti sivárság után egész hangulatosra sikerült berendezni a szobát, győződjetek meg róla ti is :)

 

Remélem tetszett ez a bejegyzés is, a következő post már "normális" lesz, addig is Tschüss! :)

Eins, zwei, Polizei...

A történet folytatódik:

Kedden este a Flanagans-ben mulattunk a többi cserediákkal. Ez itt kb. a helyi Morrisons, sok a diák, olcsó a pia. Egy sör (itt ugye 2 dl a normál méret) 1 euró, valamint ugyanennyibe kerül a 2 cl-es tequila is. Német viszonylatban amúgy ez tényleg olcsó, bár otthon ennél kedvezőbb árszínvonalú helyeket is százával fel tudnék sorolni :)
Korán érkeztünk, mert 9 körül már özönlenek az emberek, így ha helyet is akarunk, akkor a 8 órási érkezés éppen ideálisnak tekinthető. Szóval ittunk és beszélgettünk, egészen addig, amíg a zenét olyan hangosra nem tekerték, hogy minden addigi eszmecserét fel kell függeszteni, maradt tehát a tánc és a tequila. Egyébként főleg akkor kezdett kialakulni bennem erős szimpátia a hely iránt, amikor jött a pincér, és felvette a rendelésünket (mert igen, itt a tömegen is átverekedik magukat, csak hogy kiszolgálják a kedves vendéget), de a sok ember miatt kissé sokára sikerült csak kiérnie az "üdítőkkel", ezért hozott mindegyikőnknek egy-egy ajándék sört, meg magának is, és meg is itta velünk :) Ugyan nem szeretem a sört, de magyar vagyok, az ingyen cuccokkal engem is le lehet kenyerezni :)
Aznap este egyébként még begyűjtöttem egy Chupa Chups nyalókát is, mert Danával összeálltunk egy fotóra a pultosnak, aki egyben a partifotós is vt, és a képért cserébe megajándékozott minket egy almással :)
A zene végre tényleg jó volt, az r'n'b-t keverték a slágerlisták No.1.-jaival. A társaság ismét vegyesre sikerült, franciák, amerikaiak, németek, spanyolok, mexikóiak, brazilok, csehek, magyarok együtt tomboltak és énekelték Rihanna, David Guetta stb. refrénjeit... Sajnos 1 körül mennünk kellett, mert ment az utolsó vonat (itt éjszakai közlekedés csak hétvégén van, és akkor sem túl sűrűn), de annyi biztos, hogy életemben nem buliztam még ilyen jót egy szórakozóhelyen, mint kedden a Flanagans-ben! :)

Csütörtökön órák után találkoztam végre a buddy-mmal. Melanie tényleg jó fej, az előző félévet Erasmussal Budapesten a Corvinuson töltötte, szóval közös témánk akadt bőven. Egyébként 24 éves, BA-t csinál itt Kölnben, mellette pedig fejvadászként dolgozik. Beültünk kávézni, dumáltunk, sőt felajánlotta segítségét, ha gondjaim akadnának a német nyelvvel :) Én meg persze elfogadtam, de egyelőre még nem volt kérdésem. Meg kell jegyeznem, hogy ugyan a találkozó csak 75 percig tartott, viszont ez volt életem leghosszabb, folyamatos figyelmet igénylő, aktív beszélgetése, amit angolul bonyolítottam, eddig ugyanis mindig társaság is volt körülöttem, tehát nem kellett nagyon megerőltetnem magam. Egyébként olyannyira élveztem a dolgot, hogy meghívtam Melanie-t keddre a Flanagansbe.

Pénteken a szokásosnál is rosszabbul viseltem a német órát. Nem tudom, hogy azért, mert tényleg kezdem unni, vagy mert hétvége előtt totál bezsong az ember. Valószínűleg mindkettő közrejátszott, így elég látványosan szenvedtem már délután 5 körül, de csak vége lett... Óra után rohantunk vissza a koliba átöltözni, mert egy igazi külföldi házibuliba voltunk hivatalosak Jeremy-hez, a belga sráchoz. Vettünk egy üveg gint és két euróért egy fél kilós party chipset, majd nyakunkba vettük a várost Katával. Mire átértünk a Rajna másik felére, már nem is voltunk egyedül, találkoztunk néhány másik cserediákkal, akikkel végül egy bandát alkotva, becsöngettünk Jeremy-hez. Mi már alig tudtunk belépni az ajtón, amikor 10 körül megérkeztünk. Volt ott mindenféle ember, de többségben talán a németek voltak, hiszen Jeremy két másik lakótársa echte német, és hát ők is hívtak egy-két embert, vagy azért annál többet. 15 perc ajtóban várakozás után sikerült beverekedni magunkat a konyhába, hogy üdvözöljük a többieket. A lakás egyébként nagy, még emelet is van, de abban a pár órában kicsinek tűnt. Valaki összeszámolta a népet, 11 körül már 80-an voltunk, de még utána is jöttek emberek! Az átlagéletkor egyébként elmaradt az én 23 évemtől, az idősebbek mellett voltak elég fiatal németek, akik szerintem 15-16 körül voltak, de a cserediákok többsége is 20-21 éves. Szóval meg kellett állapítanom, hogy öreg vagyok! :)
A parti egyébként jó volt, az emeleten a zenéé volt a főszerep, lent pedig beszélgetni és kapcsolatokat építeni lehetett. Szerintem nem voltunk hangosak, de azért a 80 embernek is van egy alapzaja. Valamikor hajnali 1 óra körül, valaki elkezdett csitt-egni a konyhában, mert hogy itt vannak a rendőrök. És tényleg, megjelent az ajtóban vagy 5 rendőr, akik közölték, hogy itt most vége a bulinak, tessék hazamenni. Percek telhettek el, mire elkezdett kiözönleni a tömeg lakásból. Szegény Jeremy, ott állt a rendőrök mellett, amikor kiléptem az ajtón, sajnáltam nagyon...
Leérve láttam, hogy további rendőrök állnak a ház előtt, nagyjából 2-3 kocsival érkezhettek, hogy berekesszék az egyébként elég nyugodtnak mondható házibulit (itthon ugyanis ennél sokkal durvábbakat láttam már, szóval nem igazán értettem, hogy mire ez a nagy felhajtás...) Fényképet nem csinálhattam, mert nem engedték... Nem lopták be magukat a szívembe, az biztos :)
A buli tehát hamar véget ért, nagyjából háromra értünk haza hulla fáradtan Katával.

Szombatra csak pihenést és mosást terveztem, utóbbi azonban gyakorlatilag egy egész délutános projektre nyúlt, de végül sikerrel jártam! A mirelitpizzás ebéd után (2 euró 3 db margarita pizza, szal a minőséget ne nagyon firtassuk, de ez esetben inkább az ár dominált :) ma tanulni fogok még, mert jövő péneteken félidős tesztet fogunk írni németből, és szeretném, ha jól sikerülne.

Nagyjából ez történt a héten, remélem a következő napokban hasonlóan felejthetetlen élményekkel fogok gazdagodni :)

Kirándulás Bonnba

Pénteken már alig vártam, hogy vége legyen a tanításnak, többek közt azért, mert Zolinak, a Corvinusos csoporttársamnak a búcsúbulija volt, aki az előző félévet töltötte Kölnben, így most ideje volt hazatérnie. Én 8 óra körül csatlakoztam a többiekhez, akik már jó néhány pálinkával előttem jártak. Egészen nemzetköziesre sikeredett a party, voltak németek, oroszok, de persze a magyar létszámot ezúttal sem lehetett felülmúlni. :) Szóval lényeg a lényeg, az este gyorsan eltelt és nagyon jól sikerült, ennek következtében én nagyjából hajnali 6kor tértem csak nyugovóra.
A bulit ugye bár ki kellett pihenni, úgyhogy az egész szombatot az ágyban töltöttem, majd megembereltem magam, és végre mostam két hét után összesen két adag ruhát. Életmentő volt a mosás, végre van mit felvennem.

Vasárnap Bonnba mentünk kirándulni a többi cserediákkal. Ez is az Egyetem által szervezett kirándulás volt, persze tanárok nélkül. Bonn kb. 20-30 km-re lehet Kölntől, így relatíve elég hamar odaértünk. Nyilván szakadt az eső egész nap, pedig szombaton még verőfényes napsütés volt itt is. Az időjárás miatt nem volt túl sok lehetőség a városnézésre, ezért rögtön egy ebéddel indítottunk. Fél óránk volt enni, tehát nem volt kérdés, hogy a McDonald'sot válasszuk. Végre ismerős ízek, gondoltam, az árak viszont egyáltalán nem hasonlítottak a magyarországi árakhoz. Én egy menüt ettem, ami 7 vagy 8 euróba került (már nem emlékszem pontosan), átszámítva tehát nagyjából ezer forinttal drágább itt egy menü, mint nálunk.
Az ebéd után tovább indultunk a vasútállomásról, ugyanis angol nyelvű tárlatvezetés várt ránk a Történelem Házában (Haus der Geschichte). A tárlatvezető egy 30 év körüli pasi volt. Kaptunk tőle egy headsetet, amely összeköttetésben volt a nyakában lógó mikrofonnal, így a tömeg zaja ellenére is hallottuk minden egyes szavát. Egyedüli negatívum az volt, hogy fotózni nem lehetett bent.
Én azt gondoltam, hogy itt majd biztos végigmegyünk Németország történelmén a középkortól kezdve, ehhez képest a kiállítás inkább a II. világháború utáni német kultúrára és társadalomra fókuszált, bár azért néhány kikerülhetetlen történelmi eseményre (pl berlini fal megépítése, Németország kettészakadása, stb.) utaló elem is megjelent a kiállított tárgyak között. Nekünk, magyaroknak sikerült összespannolnunk tárlatvezetővel, ugyanis eléggé szimpatizált neki, hogy otthon voltunk a XX. századi német történelemben, köszönhetően annak, hogy a magyar és a német történelem az idők során oly sokszor összefonódott. Megtudtam többek között azt is, hogy a II. világháború után azért lett a jelentéktelenebb és kisebb lakosságú Bonn az NSZK fővárosa, mert Köln 95 %-át lebombázták, Bonn épületei viszont nagyjából megúszták a pusztítást. Köln ugyanis már akkor is Nyugat-Németország egyik legjelentősebb ipari központja volt, ezért stratégiai szempontból fontos volt megsemmisíteni a várost a Szövetségeseknek.
Bár mást kaptam, mint amire számítottam, összességében tetszett a kiállítás, ezért még valószínűleg visszamegyek magam is a városba.
A múzeum után úgy döntöttünk, hogy a szakadó eső miatt inkább hazatérnénk Kölnbe, úgyhogy elváltunk a többiektől. Én még egyébként is el akartam intézni néhány hivatalos levelet, és meg akartam írni végre a német házimat is.
Két kép Bonnról: az elsőn a bonni pályaudvar van, a másodikon pedig a múzeum bejárata.

Hazaérkezve örömmel konstatáltam, hogy az elmúlt napokban megérkezett a Commerzbankos bankkártyám, így végre hozzáférhetek a pénzemhez.

A mai nap ismét a német órák jegyében telt, viszont végre hazai ízek vártak a menzán. Az ebédem Gulyásleves volt színtiszta marhahússal, és mellé egy kis tejberizs. A gulyásleves egyébként sűrű és finom volt, plusz jó sokat is adtak (két nagy merőkanállal), ezért nem hiányzott a főétel. Mindez 1,85 euróba került kenyérrel együtt.
Kedden Flannigan's Night lesz, ahol elvileg minden ital 1 €, de hogy ebből mi igaz és mi nem, az majd holnap kiderül :)

Kiegészítés az előző poszthoz

Ez a bejegyzés épp csak egy kis frissítő "Szörbet" lesz két rendes poszt között. (Mellesleg piros pont jár annak, aki megmondja, mi az a Szörbet :)

Az alábbi video a party train-en készült, én is látható vagyok rajta oldalról :)

http://www.youtube.com/watch?v=nzqM-d3jVkM


A felvétel egyébként indulás után készült nem sokkal, így a három órával és jó pár sörrel későbbi állapotokat sajnos már nem láthatja a kedves Olvasó, de azért remélem, így is sikerült illusztrálni a hangulatot!
Az este során egyébként a többi cserediák elnevezte a magyarok táborát "Hungarian crew"-nak (kb. annyit jelent, hogy magyar banda), utalva ezzel a magyar nemzetiségű cserediákok többi nációnál jóval nagyobb létszámára.

Továbbá íme az ékes bizonyítéka annak, hogy magyar honon kívül is híresek a boraink!  Egyébként a kissé cukros bor importáruként kb. 2 euróba került a Kaiser nevezetű szupermarketben :)

Végezetül meg kell említenem, hogy tegnap jártam eddigi életem során a legmagasabb épületben, ugyanis az egyik magyar fiú egy 40 emeletes házban lakik. Mi a 21. emeletig mentünk fel; két fotót is mellékelek eme különleges alkalomról (utóbbi Kölnt mutatja madártávlatból):

És kezdetét veszi a tanítás....

... na persze egyelőre még csak az intenzív nyelvi kurzus kezdődött el.
Kedden délelőtt derültek ki az eredmények, ezért mindenkinek az Egyetemre kellett mennie fél 9re, hogy megtudja, azonnal mehet-e tovább az órájára, vagy jöhet vissza délután. A teszt mint írtam, nem sikerült fényesre, úgyhogy a B1 szintű csoportba kerültem. Kb 20an vagyunk egy csoportban, de a B1es szinten nagyobb a csoportlétszám, mint a többi szinten, úgy látszik, hogy sokan beszélik középszinten a németet. Már az első fél óra után éreztem, hogy nekem ez kicsit gyenge, de sajnos nem lehet átsírni magunkat másik csoportba, mert ezt a szintfelmérő tesztet elég komolyan veszik itt. Mindegy, legalább csillogtathatom a tehetségem a csoporttársak előtt, mert szerintem a top háromban benne vagyok, már ami a német tudást meg a kiejtést illeti... :)
A kurzust két tanár tartja felváltva, egyelőre még csak az egyiket ismerjük, de ő nagyon jó fej. Sajnos a délutáni csoportban vagyok, ami 14.15kor kezdődik  Én szívesebben jártam volna délelőtt, de a reggeli órák csak a kezdőknek meg a C1-es szintűeknek vannak. Ha jól tudom, az elkövetkezendő 5 hétben, heti 5 napon át, napi 3 és fél órában fogok német órán ülni egy szünettel. Névsort olvasnak, továbbá az órák 25 %-áról hiányozhatsz, még valamiféle papírt is aláírattak velünk, hogy elolvastuk és egyetértünk az German Department feltételeivel... A házi feladat mennyisége egész korrekt, azért nem szakadok bele... :)
Ma először kihagytam az UniMensán az ebédet, és rögtön németre mentem. Igazából egész délelőtt el voltam foglalva a banki szerződésem átolvasásával, a német sim kártyám beüzemelésével, és az ennek következtében magától életre kelt mobilnetem kikapcsolásával. Utóbbi problémát - hála Lacinak - estére sikerült is megoldanom, persze addigra már 2 eurót levett a számlámról...

A német órának fél 6 után lett vége, ledobtuk a cuccokat, és már rohantunk is a "Colonia Express - Party Train" nevezetű eventre. A lényeg: 15 euró ellenében felszállhattál egy parti vonatra a többi cserediákkal, hogy aztán ott 3 órán át ismerkedhess és ihasd az ingyen sört. A vonat három kört tett Köln utcáin. Vicces volt, ahogy a megállókban álló emberek megbámulták a vonatunkat... :)

Én az este során két sört ittam, tudniillik én nem szeretem a ezt a nedűt, más alkohol pedig nem volt a vonaton. Úgyhogy maradt a jó öreg Coca Cola, de teljesen jól elvoltam a sok részeg diák között :) Az este során végre sikerült egy kicsit internacionalizálódnom, ugyanis beszéltem törökkel, tajvanival, amerikaival, belgával, némettel, spanyollal, japánnal stb, sőt a tajvani fiú úgy belelkesült, hogy meg akarja egyszer látogatni Budapestet. Egyébként szegény japán csajszival elég kellemetlen helyzetbe kerültem, amikor lelkesen odajött hozzám csevegni. Tudni kell ugyanis, hogy ezek az ázsiaiak angolja inkább hasonlít a macskanyávogásra, ennek következtében a dübörgő zene mellett kb ötször kérdeztem vissza hogy mit is mondott. Az egyetlen kifejezés, amit megértettem a többszöri értetlenkedés ellenére is csupán csak ennyi volt: "last months", úgyhogy inkább ott is hagytam szegény csajt. Ha az ázsiaiak nyávognak, akkor a spanyolajkúak ugatják az angolt. Egyszerűen olyan furcsa akcentussal beszélnek, hogy sokszor nem is értem, mit mondanak, de az ázsiaiaknál azért nem rosszabbak. Tanulság: ezentúl próbálok majd olyanokkal közelebbi kapcsolatba kerülni, akik normálisan beszélik az angolt!

Túl az első pár napon... II. rész

Ahogy tegnap ígértem, itt a folytatás!

Szombati napunk egy city & campus tour-ral indult. Délután egykor találkoztunk a buddykkal (cserediákok számára kijelölt kölni diákok, akik segítenek (vagy nem) nekünk a beilleszkedésben) és a többi Erasmusossal, CEMSesekkel, stb. az egyetemi menzánál. Kaptunk egy újabb térképet (ami természetesen megint csak a belvárost ábrázolta), majd útnak indultunk hatan magyarok, egy orosz lány, Julia, egy török lány és egy török fiú, na meg a buddynk, Jan, aki egyébként német. Én leginkább a többi magyarral, vagy Juliával beszélgettem, aki egyébként Moszkvából jött, és nagyon sok érdekes dolgot mesélt az oroszok fővárosáról. Jan, a vezetőnk nem igazán vágta a dolgokat, ez kb. már az első negyed órában kiderült, amikor is megkérdezte tőlünk, hogy mellesleg ki az az Albertus Magnus.... Tudni kell ugyanis, hogy a Kölni Egyetem főépülete az Albertus Magnus Platz-on található, szóval sztem kimondottan gáz, ha odajár, és nem tudja ki az az Albertus Magnus (annak ellenére, hogy eddig én sem tudtam, de most utánanéztem....)

Universität zu Köln:
A Wikipedia szerint "a  Kölni Egyetem (Universität zu Köln) Európa egyik legrégebbi egyeteme: 1388-ban alapították, ezzel a Német-Római Birodalomban csak Prága, Bécs és Heidelberg előzte meg. 1798-ban a franciák bezárták, és csak 1919-ben nyitotta meg újra kapuit. Napjainkban 43 000 hallgatójával az egyik legnagyobb egyetem Németországban, és főként a gazdasági képzései elismertek. Hét karán mintegy 200 tudományágat oktatnak. Működtetője Észak-Rajna-Vesztfália szövetségi tartomány." "A Kölni Egyetem napjaink egyik vezető egyeteme az Economics (Közgazdaságtan) területén, és mind a német, mind a nemzetközi rangsorok rendszeresen top pozícióba sorolják a Jog és a Business területeken is ." Az Egyetem eredeti épülete egyébként nem azonos a maival, amit Adolf Abel tervezett 1934-ben.

Albertus Magnus:
"Albertus Magnus, más néven Nagy Szent Albert, (születési neve: Albrecht Bollstädt) (Launingen, 1200 körül - Köln,1280) német teológus, filozófus, polihisztor, egyháztanító, a skolasztika kiemelkedő alakja. Teljes egészében máig is feltáratlan és publikálatlan életművében polihisztorként kora szinte minden tudományával foglalkozott: az ásványi, növényi és az állatvilág ugyanúgy foglalkoztatta, mint az asztrológia és az alkímia. Igazán ismertté Arisztotelész műveinek kommentárjaival vált.... 1931-ben szentté avatták."

Már majdnem két órája sétáltunk, amikor eljutottunk a Heumarkt-ra, ami az egyik legnagyobb tér Kölnben. A régi időkben- mint ahogy a neve is mutatja - piactérként funkcionált, manapság pedig a különböző fesztiváloknak, ünnepégeknek ad helyet. Az alábbi két kép Rajna partján, a Heumarkton készült :) Az elsőn a Deutzer Brücke látható a háttérben, a másodikon pedig a Hohenzollernbrücke van, ami egyébként közvetlenül a Dómhoz vezet.

A Heumarkt-ról már csak néhány lépés választott el minket a Kölni Dómtól, ami élőben is tényleg gyönyörű! Sajnos nem mentünk be, de tervezek elmenni majd egy misére :)

Kölni Dóm:
"A kölni dóm, hivatalos nevén Szent Péter és Mária Dóm 157 méteres magasságával Németország második és a világ harmadik legmagasabb temploma. (1880 és 1888 között a világ legmagasabb épülete volt). Az építkezés 1248-tól 1880-ig tartott. 1996-ban az UNESCO a Világörökség részének nyilvánította. Napjainkban a Dóm Németország legnépszerűbb látványosságainak egyike: 2004-ben körülbelül 6 millió látogatója volt, nagyjából annyi, mint a párizsi Eiffel-toronynak. A kölni főpályaudvar mellett áll, a Rajna partján."

Nagyjából utunk itt véget is ért, de annyira nem bántuk, ugyanis eléggé elfáradtunk addigra. Felszálltunk hát a villamosra, ami egészen hazáig hozott, hogy aztán felfrissülve indulhassunk tovább az esti "Night out in Ehrenfeld" programra. Ehrenfeld Köln egyik kerülete, ami sok-sok szórakozóhelynek ad otthont. Mi kicsit késve érkeztünk, addigra a többiek már javában Kölschöztek az egyik pub-ban. A Kölsch egyébként egy (mások szerint) jellegzetes kölni sör, sok fajtája van, de nekem, aki amúgy sem szereti a sörféléket, nem tűnik nagyon másnak a hazai sörökhöz képest. (Ezért most lehet meglincselnének azok, akik értenek a témához... :)
Lényeg a lényeg, a szórakozást nem a mi pénztárcánkhoz szabták, itt ittam ugyanis életem legdrágább fröccsét (2 dl fehér bor, 3 dl szóda), ami összesen 6,10 eurót kóstált.... Kicsit a hazai kocsmatúrákra emlékeztető feelingje volt az estének, ugyanis egyik pubból mentünk a másikba, annyi különbséggel, hogy Pesten mi az olcsó, legalja kocsmákba visszük a népet :)  A következő helyen már csak egy Kölscht ittam, de ott is a 2 dl 1,5 euróba került. Szóval itt a szolgáltatás elég drága, boltban ugyanis fél liter Tuborgot már 50 centért lehet kapni.
Némi bénázás után végül kikötöttünk egy szórakozóhelyen. A bulik elég későn kezdődnek itt, és általában belépődíjat is szednek. Nekem 7 euróba fájt a beugró, és bent is 2,5 eurót fizettem egy pohár vízért. Nem olcsó az biztos, de cserébe több szolgáltatást is kapsz, mint otthon. Az asztalra perecek, sós mogyoró van kitéve, a női mosdóban ingyen tampon, hajlakk, parfüm, stb. is van. Persze nyilván mindez nem ér összesen 9,5 eurót. A buli számomra egyébként felejthető volt, a 3 terem ellenére egyetlen egy számot sem ismertem fel, viszont az egyik teremben a DJ-t egy igazi szaxofonos is kísérte! Alapjaiban véve tehát tökre más itt a szórakozási kultúra, mint nálunk Magyarországon!

Az első Kölnben töltött vasárnap a szobarendezésről, a takarításról és a hátramaradt táskák kipakolásáról szólt, de megérte, mert egész kis pofás lett :) (A szobáról és a koliról egyébként külön posztot tervezek majd írni, természetesen fényképekkel illusztrálva :)

Hétfőn, azaz ma, az utolsó szabadnapunkon is korán keltünk, a hátramaradt dolgokat indultunk elintézni. Sikerült további 3 sort kipipálnom a listámon (pedig még mindig vannak további teendők), vettünk mosókártyát (egy két órás mosás egyébként 2 euróba kerül...), nyomtatóhozzáférést igényeltünk (persze ez is pénzbe került), és beszereztük a könyvtári belépőt is (végre valamit ingyen is adtak!). Ebédeltünk a Menzán, én ma vega kaját ettem. Nem volt rossz, de szerintem holnap inkább visszatérek a húsra! :D
Délután elmentünk az IKEÁba, megvettük a még szükséges dolgokat, aztán elmentünk befizetni a szerdai "Cologne Express - Party Train" program árát. Szóval eddig az a következtetés, hogy minden nap csak fizetünk, kivéve a vasárnapot, mert akkor nincs nyitva semmi :)
Ennyi történt eddig, holnap kezdődik a suli! A továbbiakban igyekszem majd kicsit sűrűbben írn!
Tschüss! :)

Túl az első pár napon...

Néhány, pihenéssel töltött nap után hivatalosan is megérkeztem Kölnbe. Szerdán reggel úgy indultunk tovább Neustadtból, hogy nem tudtam, este visszamegyünk-e, vagy itt maradok Kölnben, ezért az összes cuccomat hozni kellett. Az út nagyjából két és fél óra volt, úgyhogy 11 óra előtt már meg is érkeztünk a Rodenkirchen nevezetű városrészbe, ugyanis itt van a kollégium. A koli egyébként zöldövezetben fekszik, egy erdő mellett, ebből következően nagyon jó levegő van, és persze csend és nyugalom. A szemben lévő házaknál szinte csak luxusautók parkolnak (BMW, Porsche, Audi, stb.), úgyhogy valószínűleg ez egy elitnegyed lehet.
Az épületbe való bejutás nem ment könnyen, végül találkoztam egy lánnyal, aki nagyon segítőkész volt, és beengedett, sőt a gondnokság irodáját is megmutatta. Azt gondoltam, hogy na most ugrik a majom a vízbe, most megtudom, hogy vajon képes leszek-e lebonyolítani a beköltözést németül vagy angolul. Bemutatkoztam, és az ott lévő lány egy sziával köszönt vissza. Nem igazán tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, ugyanis pár nappal ezelőtt Speyerben is sziát köszönt az egyik fagyiárus, ezért feltételeztem, hogy biztos csak ennyit tud a lány is magyarul. Szóval folytattam tovább, ha jól emlékszem angolul, majd megszólal a csajszi, hogy beszélhetsz ám magyarul is! Nem kis megdöbbenésemre végül megtudtam, hogy Kölnben tanul már 4 éve, és ő is itt lakik a koliban. Ez nagy örömmel töltött el, s közben az is kiderült, hogy a szobám már egy hónapja üres, úgyhogy beköltözhetek. (Bár titokban reménykedtem, hogy még nyerek egy napot, mielőtt véglegesen itt maradhatok, de hát nem így lett...)
Az adminisztrációs dolgok után megkaptam a kulcsot, úgyhogy el is kezdtünk felcuccolni a 03-18-as szobába. Elvileg kitakarították a szobát, de hát az elég nyilvánvaló volt már az első pillanatban, hogy azért ráfér majd egy alapos csutakolás. Nem volt sok időnk itt, ugyanis indulni kellett tovább, nem akartam lekésni a német nyelvtanfolyam regisztrációját.

Elég sokat autóztunk, mire elértük Köln belvárosát, ahol az Egyetem is van. Egyébként fekete pont jár azért, mert szanaszét vannak az épületek, így rengeteg idő és energia, mire az ember átér az egyik helyről a másikra. Tudom, hogy ez nagy egyetem a maga 58 ezer diákjával, de hát a Közgázon eléggé elkényelmesedtem abból a szempontból, hogy nem volt nagy a távolság egyes tantermek között. Visszatérve a történethez: nagy nehezen találtunk egy ingyenes parkolót, és még időnk is volt bőven, úgyhogy rögtön be is tértünk az első útba eső könyvesboltba egy Köln térképért. Ezzel a hasznos szerzeménnyel már gyerekjáték volt megtalálni az "Német mint Idegen nyelv" intézetet, ahol a regisztráció zajlott. Kivártam a sorom, és bementem. Gondoltam, angolul beszélek, de annyira furcsa volt az egész helyzet, hogy kb fél percen belül elárultam magam, hogy beszélek németül is, úgyhogy a néni onnantól kezdve már németül beszélt hozzám és kérdezett. Elmondta az instrukciókat, válaszolt néhány kérdésemre a másnapi szintfelmérővel kapcsolatban, aztán utamra bocsátott.
A következő kötelező program miatt utam a Nemzetközi Kapcsolatok Irodába (ZIB) vezetett, gyakorlatilag szólni kellett, hogy helló, megjöttem. A térkép ellenére is elég hosszú időbe telt, amíg megtaláltuk az épületet. Nem volt elég, hogy sokat kellett sétálni, de kissé félreérthető is volt az Aachener Straße számozása. Én indulás előtt egy nappal felderítettem a terepet, hogy kb hol is van a ZIB. Mi a 209-et kerestük, de a sarki házon 75 állt. Leszólítottam néhány járókelőt, hogy ugyan már merre is van a 209, de senki nem tudta megmondani pontosan. Végül egyszer csak megláttam, hogy a 79-es házszám után a következő sarki házon már 199 áll, így nagy nehezen egy beugróban megtaláltuk a 209-et. Felrohantam a 5. emeltre, megismerkedtem az ott dolgozókkal, akik kb 10 percben felvilágosítottak a teendőkről, és adtak többek közt térképet (de nem olyan jót, mint amilyet a könyvesboltban vettünk), olcsóbb bérletigénylő lapot, és egy "First steps in Cologne" c. kis füzetecskét. Ez egyébként rettentő hasznos, rajta van az összes teendő, amit el kell intézned, és még kis négyzet is van az egyes teendők mellett, úgyhogy szorgosan pipálgatom a már elintézett dolgokat :)
Tehát lezavartuk a ZIB-et is, ezért aznapra már csak egy feladat volt: bérletet kellett szerezni, mert a semesterticket csak októbertől érvényes. Nyilván ez se volt egyszerű, mert még véletlenül sincs minden állomáson bérletárusító hely. Nem úgy van, mint Pesten, hogy majdnem minden nagy megállóban áll egy néni vagy bácsi, aki árulja a bérleteket, hanem van pár vevőközpont (itt Kundencenternek hívják), ahova el kell menni, és csak ott lehet megvenni a bérleteket. A térképen nem tűnt messzinek ez a Kundencenter, de utólag kiderült, hogy azért mégiscsak elég távol van. Mindegy, már nem volt mit tenni, gyalogoltunk rendületlenül, ugyanis elég drága itt a tömegközlekedés és nem is olyan jó, mint kicsiny fővárosunkban, de ez majd megér egy külön posztot.
Végül megtaláltuk ezt a bérletárusító helyet, szerencsére nem is volt bezárva, úgyhogy kedvezményes áron, ami 60 eurót!!! jelent, hozzájutottam a havi bérletemhez! Nem volt más hátra, mint visszasétálni az autóhoz, és még venni pár dolgot a Lidl-ben, mielőtt anyáék magamra hagynak ebben a nagyvárosban. Visszamentünk Rodenkirchen kerületbe, vettünk némi kaját, aztán eljött a búcsú pillanata. Már a Lidl felé menet is küszködtem a könnyeimmel, de az utolsó pillanatban aztán eltört a mécses. Ennek hatására pedig apa megengedte, hogy hazamenjek október végén :) (mert erre is külön engedély kellett... :)
Szóval hát egyedül maradtam.... Kicsit még pakoltam este, segítettem a többi magyarnak beköltözni a koliba, aztán lefeküdtem aludni, mert másnap egy csomó program várt rám.

A csütörtököt a német nyelvi teszttel kezdtük. Nem igazán lett fényes, mert a hallásértésnél vártam a magnót, mire egy nő elkezdett beszélni, én meg annyira megzavarodtam, hogy akkor ez már most a hörverstehen, így gyakorlatilag az első két perc teljesen kiesett :) Az írásbeli része számomra teljesen idegen feladattípust tartalmazott, ugyanis volt egy lyukas szöveg, de nem megadott szavakat kellett berakosgatni mint nyelvvizsgán, hanem megvolt adva a hiányzó szó első néhány betűje (volt hogy csak az első betűje), és neked kellett kitalálni, hogy milyen szó áll ott. Szóval hát nem sikerült a legjobban, de azért remélem, nem a kezdő csoportba fogok kerülni. Kedden meglátjuk, ugyanis akkor lesz csak eredmény!
A teszt kicsit elhúzódott, ezért lekéstük a cserediákoknak meghirdetett közös ebédet, úgyhogy nyolcan magyarok mentünk ebédelni az Egyetemi Menzára (igen, ilyen sokan jöttünk Kölnbe ebben a félévben a Corvinusról :) A Közgázon ugye a menza egy elég drága hely, a Sodexho üzemelteti, egy szelet húsért és a köretért elkérnek több mint ezer forintot. Ezzel szemben a Kölni Egyetem menzája maga a paradicsom. Ez egy hatalmas épületkomplexum, több konyhával, van salátás részleg, napi menü, stb. és terasz is tartozik hozzá, ahol napos időben úgyanúgy lehet enni, mint bent. Mi a napi menüt választottuk, ami ilyen német kolbász volt hasábburgonyával meg vmi currys mártással, járt hozzá még saláta és desszert is, ami aznap puding volt. Szóval kaptunk egy elég nagy adag kaját, és ezért mindössze 2,25 eurót kellett fizetni! Ennyibe kerül ugyanis a diákoknak itt az étkezés, a tanároknak és a külsősöknek vmivel drágább! Gondolom ez vmi államilag támogatott dolog lehet Németországban, ezért kerül csak ennyibe... Szóval hát szinte fillérekért megebédeltünk, ezért el is határoztuk, hogy mostantól minden nap a menzán ebédelünk majd (egyszer majd megörökítek egy fotót is az ebédről, hogy a saját szemetekkel lássátok, miről is beszélek... :)
Délután még részt vettem egy előadáson, ami a kurzusfelvételről, vizsgarendről szólt, aláírattattam és elfaxoltattam a tanulmányi szerződést, mert addig nem utalja a Corvinus az ösztöndíjamat, vettem még néhány dolgot, úgyhogy kb 5 órára már haza is értem. Még pakoltam kicsit, és megírtam a listát, hogy mit kell venni másnap az IKEA-ban, amivel kicsit fel lehetne turbózni a szobát.

A pénteket a helyi népességnyilvántartó irodában kezdtem, ahol bejelentkeztem a városba, hogy én most hivatalosan is itt élek, utána meg 11 órára mentünk a Commerzbankba bankszámlát nyitni. A számlanyitáshoz a magyar gyakorlattól eltérően időpontot kellett kérni, cserébe viszont körbeugráltak minket, megkínáltak kávéval és üdítővel, szóval itt megdolgoznak a bankok az ügyfelekért! A számlanyitás gyorsan ment, kettőnknek volt összesen egy óra, míg én otthon, amikor a devizaszámlámat nyitottam, egy órát ültem az Unicreditben, és még csak egy pohár vízzel sem kínáltak meg!
A számlanyitást egy újabb ebéd követett az UniMensán, hogy aztán újult erővel induljunk IKEAzni! :) Hatan mentünk, és vettünk egy rakat dolgott. Nekem legalább evőeszközöket meg konyhai cuccokat nem kellett vennem, mert azt hoztam, úgyhogy az alábbiakat tettem a kosárba: ágynemű, lepedő, görgők és csiptető a függönyhöz, állólámpa, függöny, sötétítő, szemeteskosár, papírdobozok. Összesen két és fél órát töltöttünk bent a boltban, melynek eredményeképpen egy kisebb vagyont fizettem, pedig még nem is vettem meg mindent, ami kelleni fog az elkövetkezendő fél évre. Az eseményről fénykép is készült, ezt csatolom :)

Miután hazacipeltük ezt a rengeteg cuccot, el is kezdtem berendezni kicsiny szobámat. Nagyon elfáradtam, de persze nem végeztem, és holnap még vissza kell menni a maradék cuccért az IKEA-ba.
Hát legyen mára ennyi elég, holnap majd megírom a többit :)