Pénteken már alig vártam, hogy vége legyen a tanításnak, többek közt azért, mert Zolinak, a Corvinusos csoporttársamnak a búcsúbulija volt, aki az előző félévet töltötte Kölnben, így most ideje volt hazatérnie. Én 8 óra körül csatlakoztam a többiekhez, akik már jó néhány pálinkával előttem jártak. Egészen nemzetköziesre sikeredett a party, voltak németek, oroszok, de persze a magyar létszámot ezúttal sem lehetett felülmúlni. :) Szóval lényeg a lényeg, az este gyorsan eltelt és nagyon jól sikerült, ennek következtében én nagyjából hajnali 6kor tértem csak nyugovóra.
A bulit ugye bár ki kellett pihenni, úgyhogy az egész szombatot az ágyban töltöttem, majd megembereltem magam, és végre mostam két hét után összesen két adag ruhát. Életmentő volt a mosás, végre van mit felvennem.
Vasárnap Bonnba mentünk kirándulni a többi cserediákkal. Ez is az Egyetem által szervezett kirándulás volt, persze tanárok nélkül. Bonn kb. 20-30 km-re lehet Kölntől, így relatíve elég hamar odaértünk. Nyilván szakadt az eső egész nap, pedig szombaton még verőfényes napsütés volt itt is. Az időjárás miatt nem volt túl sok lehetőség a városnézésre, ezért rögtön egy ebéddel indítottunk. Fél óránk volt enni, tehát nem volt kérdés, hogy a McDonald'sot válasszuk. Végre ismerős ízek, gondoltam, az árak viszont egyáltalán nem hasonlítottak a magyarországi árakhoz. Én egy menüt ettem, ami 7 vagy 8 euróba került (már nem emlékszem pontosan), átszámítva tehát nagyjából ezer forinttal drágább itt egy menü, mint nálunk.
Az ebéd után tovább indultunk a vasútállomásról, ugyanis angol nyelvű tárlatvezetés várt ránk a Történelem Házában (Haus der Geschichte). A tárlatvezető egy 30 év körüli pasi volt. Kaptunk tőle egy headsetet, amely összeköttetésben volt a nyakában lógó mikrofonnal, így a tömeg zaja ellenére is hallottuk minden egyes szavát. Egyedüli negatívum az volt, hogy fotózni nem lehetett bent.
Én azt gondoltam, hogy itt majd biztos végigmegyünk Németország történelmén a középkortól kezdve, ehhez képest a kiállítás inkább a II. világháború utáni német kultúrára és társadalomra fókuszált, bár azért néhány kikerülhetetlen történelmi eseményre (pl berlini fal megépítése, Németország kettészakadása, stb.) utaló elem is megjelent a kiállított tárgyak között. Nekünk, magyaroknak sikerült összespannolnunk tárlatvezetővel, ugyanis eléggé szimpatizált neki, hogy otthon voltunk a XX. századi német történelemben, köszönhetően annak, hogy a magyar és a német történelem az idők során oly sokszor összefonódott. Megtudtam többek között azt is, hogy a II. világháború után azért lett a jelentéktelenebb és kisebb lakosságú Bonn az NSZK fővárosa, mert Köln 95 %-át lebombázták, Bonn épületei viszont nagyjából megúszták a pusztítást. Köln ugyanis már akkor is Nyugat-Németország egyik legjelentősebb ipari központja volt, ezért stratégiai szempontból fontos volt megsemmisíteni a várost a Szövetségeseknek.
Bár mást kaptam, mint amire számítottam, összességében tetszett a kiállítás, ezért még valószínűleg visszamegyek magam is a városba.
A múzeum után úgy döntöttünk, hogy a szakadó eső miatt inkább hazatérnénk Kölnbe, úgyhogy elváltunk a többiektől. Én még egyébként is el akartam intézni néhány hivatalos levelet, és meg akartam írni végre a német házimat is.
Két kép Bonnról: az elsőn a bonni pályaudvar van, a másodikon pedig a múzeum bejárata.
Hazaérkezve örömmel konstatáltam, hogy az elmúlt napokban megérkezett a Commerzbankos bankkártyám, így végre hozzáférhetek a pénzemhez.
A mai nap ismét a német órák jegyében telt, viszont végre hazai ízek vártak a menzán. Az ebédem Gulyásleves volt színtiszta marhahússal, és mellé egy kis tejberizs. A gulyásleves egyébként sűrű és finom volt, plusz jó sokat is adtak (két nagy merőkanállal), ezért nem hiányzott a főétel. Mindez 1,85 euróba került kenyérrel együtt.
Kedden Flannigan's Night lesz, ahol elvileg minden ital 1 €, de hogy ebből mi igaz és mi nem, az majd holnap kiderül :)
A bulit ugye bár ki kellett pihenni, úgyhogy az egész szombatot az ágyban töltöttem, majd megembereltem magam, és végre mostam két hét után összesen két adag ruhát. Életmentő volt a mosás, végre van mit felvennem.
Vasárnap Bonnba mentünk kirándulni a többi cserediákkal. Ez is az Egyetem által szervezett kirándulás volt, persze tanárok nélkül. Bonn kb. 20-30 km-re lehet Kölntől, így relatíve elég hamar odaértünk. Nyilván szakadt az eső egész nap, pedig szombaton még verőfényes napsütés volt itt is. Az időjárás miatt nem volt túl sok lehetőség a városnézésre, ezért rögtön egy ebéddel indítottunk. Fél óránk volt enni, tehát nem volt kérdés, hogy a McDonald'sot válasszuk. Végre ismerős ízek, gondoltam, az árak viszont egyáltalán nem hasonlítottak a magyarországi árakhoz. Én egy menüt ettem, ami 7 vagy 8 euróba került (már nem emlékszem pontosan), átszámítva tehát nagyjából ezer forinttal drágább itt egy menü, mint nálunk.
Az ebéd után tovább indultunk a vasútállomásról, ugyanis angol nyelvű tárlatvezetés várt ránk a Történelem Házában (Haus der Geschichte). A tárlatvezető egy 30 év körüli pasi volt. Kaptunk tőle egy headsetet, amely összeköttetésben volt a nyakában lógó mikrofonnal, így a tömeg zaja ellenére is hallottuk minden egyes szavát. Egyedüli negatívum az volt, hogy fotózni nem lehetett bent.
Én azt gondoltam, hogy itt majd biztos végigmegyünk Németország történelmén a középkortól kezdve, ehhez képest a kiállítás inkább a II. világháború utáni német kultúrára és társadalomra fókuszált, bár azért néhány kikerülhetetlen történelmi eseményre (pl berlini fal megépítése, Németország kettészakadása, stb.) utaló elem is megjelent a kiállított tárgyak között. Nekünk, magyaroknak sikerült összespannolnunk tárlatvezetővel, ugyanis eléggé szimpatizált neki, hogy otthon voltunk a XX. századi német történelemben, köszönhetően annak, hogy a magyar és a német történelem az idők során oly sokszor összefonódott. Megtudtam többek között azt is, hogy a II. világháború után azért lett a jelentéktelenebb és kisebb lakosságú Bonn az NSZK fővárosa, mert Köln 95 %-át lebombázták, Bonn épületei viszont nagyjából megúszták a pusztítást. Köln ugyanis már akkor is Nyugat-Németország egyik legjelentősebb ipari központja volt, ezért stratégiai szempontból fontos volt megsemmisíteni a várost a Szövetségeseknek.
Bár mást kaptam, mint amire számítottam, összességében tetszett a kiállítás, ezért még valószínűleg visszamegyek magam is a városba.
A múzeum után úgy döntöttünk, hogy a szakadó eső miatt inkább hazatérnénk Kölnbe, úgyhogy elváltunk a többiektől. Én még egyébként is el akartam intézni néhány hivatalos levelet, és meg akartam írni végre a német házimat is.
Két kép Bonnról: az elsőn a bonni pályaudvar van, a másodikon pedig a múzeum bejárata.
Hazaérkezve örömmel konstatáltam, hogy az elmúlt napokban megérkezett a Commerzbankos bankkártyám, így végre hozzáférhetek a pénzemhez.
A mai nap ismét a német órák jegyében telt, viszont végre hazai ízek vártak a menzán. Az ebédem Gulyásleves volt színtiszta marhahússal, és mellé egy kis tejberizs. A gulyásleves egyébként sűrű és finom volt, plusz jó sokat is adtak (két nagy merőkanállal), ezért nem hiányzott a főétel. Mindez 1,85 euróba került kenyérrel együtt.
Kedden Flannigan's Night lesz, ahol elvileg minden ital 1 €, de hogy ebből mi igaz és mi nem, az majd holnap kiderül :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése