A történet folytatódik:
Kedden este a Flanagans-ben mulattunk a többi cserediákkal. Ez itt kb. a helyi Morrisons, sok a diák, olcsó a pia. Egy sör (itt ugye 2 dl a normál méret) 1 euró, valamint ugyanennyibe kerül a 2 cl-es tequila is. Német viszonylatban amúgy ez tényleg olcsó, bár otthon ennél kedvezőbb árszínvonalú helyeket is százával fel tudnék sorolni :)
Korán érkeztünk, mert 9 körül már özönlenek az emberek, így ha helyet is akarunk, akkor a 8 órási érkezés éppen ideálisnak tekinthető. Szóval ittunk és beszélgettünk, egészen addig, amíg a zenét olyan hangosra nem tekerték, hogy minden addigi eszmecserét fel kell függeszteni, maradt tehát a tánc és a tequila. Egyébként főleg akkor kezdett kialakulni bennem erős szimpátia a hely iránt, amikor jött a pincér, és felvette a rendelésünket (mert igen, itt a tömegen is átverekedik magukat, csak hogy kiszolgálják a kedves vendéget), de a sok ember miatt kissé sokára sikerült csak kiérnie az "üdítőkkel", ezért hozott mindegyikőnknek egy-egy ajándék sört, meg magának is, és meg is itta velünk :) Ugyan nem szeretem a sört, de magyar vagyok, az ingyen cuccokkal engem is le lehet kenyerezni :)
Aznap este egyébként még begyűjtöttem egy Chupa Chups nyalókát is, mert Danával összeálltunk egy fotóra a pultosnak, aki egyben a partifotós is vt, és a képért cserébe megajándékozott minket egy almással :)
A zene végre tényleg jó volt, az r'n'b-t keverték a slágerlisták No.1.-jaival. A társaság ismét vegyesre sikerült, franciák, amerikaiak, németek, spanyolok, mexikóiak, brazilok, csehek, magyarok együtt tomboltak és énekelték Rihanna, David Guetta stb. refrénjeit... Sajnos 1 körül mennünk kellett, mert ment az utolsó vonat (itt éjszakai közlekedés csak hétvégén van, és akkor sem túl sűrűn), de annyi biztos, hogy életemben nem buliztam még ilyen jót egy szórakozóhelyen, mint kedden a Flanagans-ben! :)
Csütörtökön órák után találkoztam végre a buddy-mmal. Melanie tényleg jó fej, az előző félévet Erasmussal Budapesten a Corvinuson töltötte, szóval közös témánk akadt bőven. Egyébként 24 éves, BA-t csinál itt Kölnben, mellette pedig fejvadászként dolgozik. Beültünk kávézni, dumáltunk, sőt felajánlotta segítségét, ha gondjaim akadnának a német nyelvvel :) Én meg persze elfogadtam, de egyelőre még nem volt kérdésem. Meg kell jegyeznem, hogy ugyan a találkozó csak 75 percig tartott, viszont ez volt életem leghosszabb, folyamatos figyelmet igénylő, aktív beszélgetése, amit angolul bonyolítottam, eddig ugyanis mindig társaság is volt körülöttem, tehát nem kellett nagyon megerőltetnem magam. Egyébként olyannyira élveztem a dolgot, hogy meghívtam Melanie-t keddre a Flanagansbe.
Pénteken a szokásosnál is rosszabbul viseltem a német órát. Nem tudom, hogy azért, mert tényleg kezdem unni, vagy mert hétvége előtt totál bezsong az ember. Valószínűleg mindkettő közrejátszott, így elég látványosan szenvedtem már délután 5 körül, de csak vége lett... Óra után rohantunk vissza a koliba átöltözni, mert egy igazi külföldi házibuliba voltunk hivatalosak Jeremy-hez, a belga sráchoz. Vettünk egy üveg gint és két euróért egy fél kilós party chipset, majd nyakunkba vettük a várost Katával. Mire átértünk a Rajna másik felére, már nem is voltunk egyedül, találkoztunk néhány másik cserediákkal, akikkel végül egy bandát alkotva, becsöngettünk Jeremy-hez. Mi már alig tudtunk belépni az ajtón, amikor 10 körül megérkeztünk. Volt ott mindenféle ember, de többségben talán a németek voltak, hiszen Jeremy két másik lakótársa echte német, és hát ők is hívtak egy-két embert, vagy azért annál többet. 15 perc ajtóban várakozás után sikerült beverekedni magunkat a konyhába, hogy üdvözöljük a többieket. A lakás egyébként nagy, még emelet is van, de abban a pár órában kicsinek tűnt. Valaki összeszámolta a népet, 11 körül már 80-an voltunk, de még utána is jöttek emberek! Az átlagéletkor egyébként elmaradt az én 23 évemtől, az idősebbek mellett voltak elég fiatal németek, akik szerintem 15-16 körül voltak, de a cserediákok többsége is 20-21 éves. Szóval meg kellett állapítanom, hogy öreg vagyok! :)
A parti egyébként jó volt, az emeleten a zenéé volt a főszerep, lent pedig beszélgetni és kapcsolatokat építeni lehetett. Szerintem nem voltunk hangosak, de azért a 80 embernek is van egy alapzaja. Valamikor hajnali 1 óra körül, valaki elkezdett csitt-egni a konyhában, mert hogy itt vannak a rendőrök. És tényleg, megjelent az ajtóban vagy 5 rendőr, akik közölték, hogy itt most vége a bulinak, tessék hazamenni. Percek telhettek el, mire elkezdett kiözönleni a tömeg lakásból. Szegény Jeremy, ott állt a rendőrök mellett, amikor kiléptem az ajtón, sajnáltam nagyon...
Leérve láttam, hogy további rendőrök állnak a ház előtt, nagyjából 2-3 kocsival érkezhettek, hogy berekesszék az egyébként elég nyugodtnak mondható házibulit (itthon ugyanis ennél sokkal durvábbakat láttam már, szóval nem igazán értettem, hogy mire ez a nagy felhajtás...) Fényképet nem csinálhattam, mert nem engedték... Nem lopták be magukat a szívembe, az biztos :)
A buli tehát hamar véget ért, nagyjából háromra értünk haza hulla fáradtan Katával.
Szombatra csak pihenést és mosást terveztem, utóbbi azonban gyakorlatilag egy egész délutános projektre nyúlt, de végül sikerrel jártam! A mirelitpizzás ebéd után (2 euró 3 db margarita pizza, szal a minőséget ne nagyon firtassuk, de ez esetben inkább az ár dominált :) ma tanulni fogok még, mert jövő péneteken félidős tesztet fogunk írni németből, és szeretném, ha jól sikerülne.
Nagyjából ez történt a héten, remélem a következő napokban hasonlóan felejthetetlen élményekkel fogok gazdagodni :)
Kedden este a Flanagans-ben mulattunk a többi cserediákkal. Ez itt kb. a helyi Morrisons, sok a diák, olcsó a pia. Egy sör (itt ugye 2 dl a normál méret) 1 euró, valamint ugyanennyibe kerül a 2 cl-es tequila is. Német viszonylatban amúgy ez tényleg olcsó, bár otthon ennél kedvezőbb árszínvonalú helyeket is százával fel tudnék sorolni :)
Korán érkeztünk, mert 9 körül már özönlenek az emberek, így ha helyet is akarunk, akkor a 8 órási érkezés éppen ideálisnak tekinthető. Szóval ittunk és beszélgettünk, egészen addig, amíg a zenét olyan hangosra nem tekerték, hogy minden addigi eszmecserét fel kell függeszteni, maradt tehát a tánc és a tequila. Egyébként főleg akkor kezdett kialakulni bennem erős szimpátia a hely iránt, amikor jött a pincér, és felvette a rendelésünket (mert igen, itt a tömegen is átverekedik magukat, csak hogy kiszolgálják a kedves vendéget), de a sok ember miatt kissé sokára sikerült csak kiérnie az "üdítőkkel", ezért hozott mindegyikőnknek egy-egy ajándék sört, meg magának is, és meg is itta velünk :) Ugyan nem szeretem a sört, de magyar vagyok, az ingyen cuccokkal engem is le lehet kenyerezni :)
Aznap este egyébként még begyűjtöttem egy Chupa Chups nyalókát is, mert Danával összeálltunk egy fotóra a pultosnak, aki egyben a partifotós is vt, és a képért cserébe megajándékozott minket egy almással :)
A zene végre tényleg jó volt, az r'n'b-t keverték a slágerlisták No.1.-jaival. A társaság ismét vegyesre sikerült, franciák, amerikaiak, németek, spanyolok, mexikóiak, brazilok, csehek, magyarok együtt tomboltak és énekelték Rihanna, David Guetta stb. refrénjeit... Sajnos 1 körül mennünk kellett, mert ment az utolsó vonat (itt éjszakai közlekedés csak hétvégén van, és akkor sem túl sűrűn), de annyi biztos, hogy életemben nem buliztam még ilyen jót egy szórakozóhelyen, mint kedden a Flanagans-ben! :)
Csütörtökön órák után találkoztam végre a buddy-mmal. Melanie tényleg jó fej, az előző félévet Erasmussal Budapesten a Corvinuson töltötte, szóval közös témánk akadt bőven. Egyébként 24 éves, BA-t csinál itt Kölnben, mellette pedig fejvadászként dolgozik. Beültünk kávézni, dumáltunk, sőt felajánlotta segítségét, ha gondjaim akadnának a német nyelvvel :) Én meg persze elfogadtam, de egyelőre még nem volt kérdésem. Meg kell jegyeznem, hogy ugyan a találkozó csak 75 percig tartott, viszont ez volt életem leghosszabb, folyamatos figyelmet igénylő, aktív beszélgetése, amit angolul bonyolítottam, eddig ugyanis mindig társaság is volt körülöttem, tehát nem kellett nagyon megerőltetnem magam. Egyébként olyannyira élveztem a dolgot, hogy meghívtam Melanie-t keddre a Flanagansbe.
Pénteken a szokásosnál is rosszabbul viseltem a német órát. Nem tudom, hogy azért, mert tényleg kezdem unni, vagy mert hétvége előtt totál bezsong az ember. Valószínűleg mindkettő közrejátszott, így elég látványosan szenvedtem már délután 5 körül, de csak vége lett... Óra után rohantunk vissza a koliba átöltözni, mert egy igazi külföldi házibuliba voltunk hivatalosak Jeremy-hez, a belga sráchoz. Vettünk egy üveg gint és két euróért egy fél kilós party chipset, majd nyakunkba vettük a várost Katával. Mire átértünk a Rajna másik felére, már nem is voltunk egyedül, találkoztunk néhány másik cserediákkal, akikkel végül egy bandát alkotva, becsöngettünk Jeremy-hez. Mi már alig tudtunk belépni az ajtón, amikor 10 körül megérkeztünk. Volt ott mindenféle ember, de többségben talán a németek voltak, hiszen Jeremy két másik lakótársa echte német, és hát ők is hívtak egy-két embert, vagy azért annál többet. 15 perc ajtóban várakozás után sikerült beverekedni magunkat a konyhába, hogy üdvözöljük a többieket. A lakás egyébként nagy, még emelet is van, de abban a pár órában kicsinek tűnt. Valaki összeszámolta a népet, 11 körül már 80-an voltunk, de még utána is jöttek emberek! Az átlagéletkor egyébként elmaradt az én 23 évemtől, az idősebbek mellett voltak elég fiatal németek, akik szerintem 15-16 körül voltak, de a cserediákok többsége is 20-21 éves. Szóval meg kellett állapítanom, hogy öreg vagyok! :)
A parti egyébként jó volt, az emeleten a zenéé volt a főszerep, lent pedig beszélgetni és kapcsolatokat építeni lehetett. Szerintem nem voltunk hangosak, de azért a 80 embernek is van egy alapzaja. Valamikor hajnali 1 óra körül, valaki elkezdett csitt-egni a konyhában, mert hogy itt vannak a rendőrök. És tényleg, megjelent az ajtóban vagy 5 rendőr, akik közölték, hogy itt most vége a bulinak, tessék hazamenni. Percek telhettek el, mire elkezdett kiözönleni a tömeg lakásból. Szegény Jeremy, ott állt a rendőrök mellett, amikor kiléptem az ajtón, sajnáltam nagyon...
Leérve láttam, hogy további rendőrök állnak a ház előtt, nagyjából 2-3 kocsival érkezhettek, hogy berekesszék az egyébként elég nyugodtnak mondható házibulit (itthon ugyanis ennél sokkal durvábbakat láttam már, szóval nem igazán értettem, hogy mire ez a nagy felhajtás...) Fényképet nem csinálhattam, mert nem engedték... Nem lopták be magukat a szívembe, az biztos :)
A buli tehát hamar véget ért, nagyjából háromra értünk haza hulla fáradtan Katával.
Szombatra csak pihenést és mosást terveztem, utóbbi azonban gyakorlatilag egy egész délutános projektre nyúlt, de végül sikerrel jártam! A mirelitpizzás ebéd után (2 euró 3 db margarita pizza, szal a minőséget ne nagyon firtassuk, de ez esetben inkább az ár dominált :) ma tanulni fogok még, mert jövő péneteken félidős tesztet fogunk írni németből, és szeretném, ha jól sikerülne.
Nagyjából ez történt a héten, remélem a következő napokban hasonlóan felejthetetlen élményekkel fogok gazdagodni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése