Néhány, pihenéssel töltött nap után hivatalosan is megérkeztem Kölnbe. Szerdán reggel úgy indultunk tovább Neustadtból, hogy nem tudtam, este visszamegyünk-e, vagy itt maradok Kölnben, ezért az összes cuccomat hozni kellett. Az út nagyjából két és fél óra volt, úgyhogy 11 óra előtt már meg is érkeztünk a Rodenkirchen nevezetű városrészbe, ugyanis itt van a kollégium. A koli egyébként zöldövezetben fekszik, egy erdő mellett, ebből következően nagyon jó levegő van, és persze csend és nyugalom. A szemben lévő házaknál szinte csak luxusautók parkolnak (BMW, Porsche, Audi, stb.), úgyhogy valószínűleg ez egy elitnegyed lehet.
Az épületbe való bejutás nem ment könnyen, végül találkoztam egy lánnyal, aki nagyon segítőkész volt, és beengedett, sőt a gondnokság irodáját is megmutatta. Azt gondoltam, hogy na most ugrik a majom a vízbe, most megtudom, hogy vajon képes leszek-e lebonyolítani a beköltözést németül vagy angolul. Bemutatkoztam, és az ott lévő lány egy sziával köszönt vissza. Nem igazán tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, ugyanis pár nappal ezelőtt Speyerben is sziát köszönt az egyik fagyiárus, ezért feltételeztem, hogy biztos csak ennyit tud a lány is magyarul. Szóval folytattam tovább, ha jól emlékszem angolul, majd megszólal a csajszi, hogy beszélhetsz ám magyarul is! Nem kis megdöbbenésemre végül megtudtam, hogy Kölnben tanul már 4 éve, és ő is itt lakik a koliban. Ez nagy örömmel töltött el, s közben az is kiderült, hogy a szobám már egy hónapja üres, úgyhogy beköltözhetek. (Bár titokban reménykedtem, hogy még nyerek egy napot, mielőtt véglegesen itt maradhatok, de hát nem így lett...)
Az adminisztrációs dolgok után megkaptam a kulcsot, úgyhogy el is kezdtünk felcuccolni a 03-18-as szobába. Elvileg kitakarították a szobát, de hát az elég nyilvánvaló volt már az első pillanatban, hogy azért ráfér majd egy alapos csutakolás. Nem volt sok időnk itt, ugyanis indulni kellett tovább, nem akartam lekésni a német nyelvtanfolyam regisztrációját.
Elég sokat autóztunk, mire elértük Köln belvárosát, ahol az Egyetem is van. Egyébként fekete pont jár azért, mert szanaszét vannak az épületek, így rengeteg idő és energia, mire az ember átér az egyik helyről a másikra. Tudom, hogy ez nagy egyetem a maga 58 ezer diákjával, de hát a Közgázon eléggé elkényelmesedtem abból a szempontból, hogy nem volt nagy a távolság egyes tantermek között. Visszatérve a történethez: nagy nehezen találtunk egy ingyenes parkolót, és még időnk is volt bőven, úgyhogy rögtön be is tértünk az első útba eső könyvesboltba egy Köln térképért. Ezzel a hasznos szerzeménnyel már gyerekjáték volt megtalálni az "Német mint Idegen nyelv" intézetet, ahol a regisztráció zajlott. Kivártam a sorom, és bementem. Gondoltam, angolul beszélek, de annyira furcsa volt az egész helyzet, hogy kb fél percen belül elárultam magam, hogy beszélek németül is, úgyhogy a néni onnantól kezdve már németül beszélt hozzám és kérdezett. Elmondta az instrukciókat, válaszolt néhány kérdésemre a másnapi szintfelmérővel kapcsolatban, aztán utamra bocsátott.
A következő kötelező program miatt utam a Nemzetközi Kapcsolatok Irodába (ZIB) vezetett, gyakorlatilag szólni kellett, hogy helló, megjöttem. A térkép ellenére is elég hosszú időbe telt, amíg megtaláltuk az épületet. Nem volt elég, hogy sokat kellett sétálni, de kissé félreérthető is volt az Aachener Straße számozása. Én indulás előtt egy nappal felderítettem a terepet, hogy kb hol is van a ZIB. Mi a 209-et kerestük, de a sarki házon 75 állt. Leszólítottam néhány járókelőt, hogy ugyan már merre is van a 209, de senki nem tudta megmondani pontosan. Végül egyszer csak megláttam, hogy a 79-es házszám után a következő sarki házon már 199 áll, így nagy nehezen egy beugróban megtaláltuk a 209-et. Felrohantam a 5. emeltre, megismerkedtem az ott dolgozókkal, akik kb 10 percben felvilágosítottak a teendőkről, és adtak többek közt térképet (de nem olyan jót, mint amilyet a könyvesboltban vettünk), olcsóbb bérletigénylő lapot, és egy "First steps in Cologne" c. kis füzetecskét. Ez egyébként rettentő hasznos, rajta van az összes teendő, amit el kell intézned, és még kis négyzet is van az egyes teendők mellett, úgyhogy szorgosan pipálgatom a már elintézett dolgokat :)
Tehát lezavartuk a ZIB-et is, ezért aznapra már csak egy feladat volt: bérletet kellett szerezni, mert a semesterticket csak októbertől érvényes. Nyilván ez se volt egyszerű, mert még véletlenül sincs minden állomáson bérletárusító hely. Nem úgy van, mint Pesten, hogy majdnem minden nagy megállóban áll egy néni vagy bácsi, aki árulja a bérleteket, hanem van pár vevőközpont (itt Kundencenternek hívják), ahova el kell menni, és csak ott lehet megvenni a bérleteket. A térképen nem tűnt messzinek ez a Kundencenter, de utólag kiderült, hogy azért mégiscsak elég távol van. Mindegy, már nem volt mit tenni, gyalogoltunk rendületlenül, ugyanis elég drága itt a tömegközlekedés és nem is olyan jó, mint kicsiny fővárosunkban, de ez majd megér egy külön posztot.
Végül megtaláltuk ezt a bérletárusító helyet, szerencsére nem is volt bezárva, úgyhogy kedvezményes áron, ami 60 eurót!!! jelent, hozzájutottam a havi bérletemhez! Nem volt más hátra, mint visszasétálni az autóhoz, és még venni pár dolgot a Lidl-ben, mielőtt anyáék magamra hagynak ebben a nagyvárosban. Visszamentünk Rodenkirchen kerületbe, vettünk némi kaját, aztán eljött a búcsú pillanata. Már a Lidl felé menet is küszködtem a könnyeimmel, de az utolsó pillanatban aztán eltört a mécses. Ennek hatására pedig apa megengedte, hogy hazamenjek október végén :) (mert erre is külön engedély kellett... :)
Szóval hát egyedül maradtam.... Kicsit még pakoltam este, segítettem a többi magyarnak beköltözni a koliba, aztán lefeküdtem aludni, mert másnap egy csomó program várt rám.
A csütörtököt a német nyelvi teszttel kezdtük. Nem igazán lett fényes, mert a hallásértésnél vártam a magnót, mire egy nő elkezdett beszélni, én meg annyira megzavarodtam, hogy akkor ez már most a hörverstehen, így gyakorlatilag az első két perc teljesen kiesett :) Az írásbeli része számomra teljesen idegen feladattípust tartalmazott, ugyanis volt egy lyukas szöveg, de nem megadott szavakat kellett berakosgatni mint nyelvvizsgán, hanem megvolt adva a hiányzó szó első néhány betűje (volt hogy csak az első betűje), és neked kellett kitalálni, hogy milyen szó áll ott. Szóval hát nem sikerült a legjobban, de azért remélem, nem a kezdő csoportba fogok kerülni. Kedden meglátjuk, ugyanis akkor lesz csak eredmény!
A teszt kicsit elhúzódott, ezért lekéstük a cserediákoknak meghirdetett közös ebédet, úgyhogy nyolcan magyarok mentünk ebédelni az Egyetemi Menzára (igen, ilyen sokan jöttünk Kölnbe ebben a félévben a Corvinusról :) A Közgázon ugye a menza egy elég drága hely, a Sodexho üzemelteti, egy szelet húsért és a köretért elkérnek több mint ezer forintot. Ezzel szemben a Kölni Egyetem menzája maga a paradicsom. Ez egy hatalmas épületkomplexum, több konyhával, van salátás részleg, napi menü, stb. és terasz is tartozik hozzá, ahol napos időben úgyanúgy lehet enni, mint bent. Mi a napi menüt választottuk, ami ilyen német kolbász volt hasábburgonyával meg vmi currys mártással, járt hozzá még saláta és desszert is, ami aznap puding volt. Szóval kaptunk egy elég nagy adag kaját, és ezért mindössze 2,25 eurót kellett fizetni! Ennyibe kerül ugyanis a diákoknak itt az étkezés, a tanároknak és a külsősöknek vmivel drágább! Gondolom ez vmi államilag támogatott dolog lehet Németországban, ezért kerül csak ennyibe... Szóval hát szinte fillérekért megebédeltünk, ezért el is határoztuk, hogy mostantól minden nap a menzán ebédelünk majd (egyszer majd megörökítek egy fotót is az ebédről, hogy a saját szemetekkel lássátok, miről is beszélek... :)
Délután még részt vettem egy előadáson, ami a kurzusfelvételről, vizsgarendről szólt, aláírattattam és elfaxoltattam a tanulmányi szerződést, mert addig nem utalja a Corvinus az ösztöndíjamat, vettem még néhány dolgot, úgyhogy kb 5 órára már haza is értem. Még pakoltam kicsit, és megírtam a listát, hogy mit kell venni másnap az IKEA-ban, amivel kicsit fel lehetne turbózni a szobát.
A pénteket a helyi népességnyilvántartó irodában kezdtem, ahol bejelentkeztem a városba, hogy én most hivatalosan is itt élek, utána meg 11 órára mentünk a Commerzbankba bankszámlát nyitni. A számlanyitáshoz a magyar gyakorlattól eltérően időpontot kellett kérni, cserébe viszont körbeugráltak minket, megkínáltak kávéval és üdítővel, szóval itt megdolgoznak a bankok az ügyfelekért! A számlanyitás gyorsan ment, kettőnknek volt összesen egy óra, míg én otthon, amikor a devizaszámlámat nyitottam, egy órát ültem az Unicreditben, és még csak egy pohár vízzel sem kínáltak meg!
A számlanyitást egy újabb ebéd követett az UniMensán, hogy aztán újult erővel induljunk IKEAzni! :) Hatan mentünk, és vettünk egy rakat dolgott. Nekem legalább evőeszközöket meg konyhai cuccokat nem kellett vennem, mert azt hoztam, úgyhogy az alábbiakat tettem a kosárba: ágynemű, lepedő, görgők és csiptető a függönyhöz, állólámpa, függöny, sötétítő, szemeteskosár, papírdobozok. Összesen két és fél órát töltöttünk bent a boltban, melynek eredményeképpen egy kisebb vagyont fizettem, pedig még nem is vettem meg mindent, ami kelleni fog az elkövetkezendő fél évre. Az eseményről fénykép is készült, ezt csatolom :)
Miután hazacipeltük ezt a rengeteg cuccot, el is kezdtem berendezni kicsiny szobámat. Nagyon elfáradtam, de persze nem végeztem, és holnap még vissza kell menni a maradék cuccért az IKEA-ba.
Hát legyen mára ennyi elég, holnap majd megírom a többit :)
Az épületbe való bejutás nem ment könnyen, végül találkoztam egy lánnyal, aki nagyon segítőkész volt, és beengedett, sőt a gondnokság irodáját is megmutatta. Azt gondoltam, hogy na most ugrik a majom a vízbe, most megtudom, hogy vajon képes leszek-e lebonyolítani a beköltözést németül vagy angolul. Bemutatkoztam, és az ott lévő lány egy sziával köszönt vissza. Nem igazán tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, ugyanis pár nappal ezelőtt Speyerben is sziát köszönt az egyik fagyiárus, ezért feltételeztem, hogy biztos csak ennyit tud a lány is magyarul. Szóval folytattam tovább, ha jól emlékszem angolul, majd megszólal a csajszi, hogy beszélhetsz ám magyarul is! Nem kis megdöbbenésemre végül megtudtam, hogy Kölnben tanul már 4 éve, és ő is itt lakik a koliban. Ez nagy örömmel töltött el, s közben az is kiderült, hogy a szobám már egy hónapja üres, úgyhogy beköltözhetek. (Bár titokban reménykedtem, hogy még nyerek egy napot, mielőtt véglegesen itt maradhatok, de hát nem így lett...)
Az adminisztrációs dolgok után megkaptam a kulcsot, úgyhogy el is kezdtünk felcuccolni a 03-18-as szobába. Elvileg kitakarították a szobát, de hát az elég nyilvánvaló volt már az első pillanatban, hogy azért ráfér majd egy alapos csutakolás. Nem volt sok időnk itt, ugyanis indulni kellett tovább, nem akartam lekésni a német nyelvtanfolyam regisztrációját.
Elég sokat autóztunk, mire elértük Köln belvárosát, ahol az Egyetem is van. Egyébként fekete pont jár azért, mert szanaszét vannak az épületek, így rengeteg idő és energia, mire az ember átér az egyik helyről a másikra. Tudom, hogy ez nagy egyetem a maga 58 ezer diákjával, de hát a Közgázon eléggé elkényelmesedtem abból a szempontból, hogy nem volt nagy a távolság egyes tantermek között. Visszatérve a történethez: nagy nehezen találtunk egy ingyenes parkolót, és még időnk is volt bőven, úgyhogy rögtön be is tértünk az első útba eső könyvesboltba egy Köln térképért. Ezzel a hasznos szerzeménnyel már gyerekjáték volt megtalálni az "Német mint Idegen nyelv" intézetet, ahol a regisztráció zajlott. Kivártam a sorom, és bementem. Gondoltam, angolul beszélek, de annyira furcsa volt az egész helyzet, hogy kb fél percen belül elárultam magam, hogy beszélek németül is, úgyhogy a néni onnantól kezdve már németül beszélt hozzám és kérdezett. Elmondta az instrukciókat, válaszolt néhány kérdésemre a másnapi szintfelmérővel kapcsolatban, aztán utamra bocsátott.
A következő kötelező program miatt utam a Nemzetközi Kapcsolatok Irodába (ZIB) vezetett, gyakorlatilag szólni kellett, hogy helló, megjöttem. A térkép ellenére is elég hosszú időbe telt, amíg megtaláltuk az épületet. Nem volt elég, hogy sokat kellett sétálni, de kissé félreérthető is volt az Aachener Straße számozása. Én indulás előtt egy nappal felderítettem a terepet, hogy kb hol is van a ZIB. Mi a 209-et kerestük, de a sarki házon 75 állt. Leszólítottam néhány járókelőt, hogy ugyan már merre is van a 209, de senki nem tudta megmondani pontosan. Végül egyszer csak megláttam, hogy a 79-es házszám után a következő sarki házon már 199 áll, így nagy nehezen egy beugróban megtaláltuk a 209-et. Felrohantam a 5. emeltre, megismerkedtem az ott dolgozókkal, akik kb 10 percben felvilágosítottak a teendőkről, és adtak többek közt térképet (de nem olyan jót, mint amilyet a könyvesboltban vettünk), olcsóbb bérletigénylő lapot, és egy "First steps in Cologne" c. kis füzetecskét. Ez egyébként rettentő hasznos, rajta van az összes teendő, amit el kell intézned, és még kis négyzet is van az egyes teendők mellett, úgyhogy szorgosan pipálgatom a már elintézett dolgokat :)
Tehát lezavartuk a ZIB-et is, ezért aznapra már csak egy feladat volt: bérletet kellett szerezni, mert a semesterticket csak októbertől érvényes. Nyilván ez se volt egyszerű, mert még véletlenül sincs minden állomáson bérletárusító hely. Nem úgy van, mint Pesten, hogy majdnem minden nagy megállóban áll egy néni vagy bácsi, aki árulja a bérleteket, hanem van pár vevőközpont (itt Kundencenternek hívják), ahova el kell menni, és csak ott lehet megvenni a bérleteket. A térképen nem tűnt messzinek ez a Kundencenter, de utólag kiderült, hogy azért mégiscsak elég távol van. Mindegy, már nem volt mit tenni, gyalogoltunk rendületlenül, ugyanis elég drága itt a tömegközlekedés és nem is olyan jó, mint kicsiny fővárosunkban, de ez majd megér egy külön posztot.
Végül megtaláltuk ezt a bérletárusító helyet, szerencsére nem is volt bezárva, úgyhogy kedvezményes áron, ami 60 eurót!!! jelent, hozzájutottam a havi bérletemhez! Nem volt más hátra, mint visszasétálni az autóhoz, és még venni pár dolgot a Lidl-ben, mielőtt anyáék magamra hagynak ebben a nagyvárosban. Visszamentünk Rodenkirchen kerületbe, vettünk némi kaját, aztán eljött a búcsú pillanata. Már a Lidl felé menet is küszködtem a könnyeimmel, de az utolsó pillanatban aztán eltört a mécses. Ennek hatására pedig apa megengedte, hogy hazamenjek október végén :) (mert erre is külön engedély kellett... :)
Szóval hát egyedül maradtam.... Kicsit még pakoltam este, segítettem a többi magyarnak beköltözni a koliba, aztán lefeküdtem aludni, mert másnap egy csomó program várt rám.
A csütörtököt a német nyelvi teszttel kezdtük. Nem igazán lett fényes, mert a hallásértésnél vártam a magnót, mire egy nő elkezdett beszélni, én meg annyira megzavarodtam, hogy akkor ez már most a hörverstehen, így gyakorlatilag az első két perc teljesen kiesett :) Az írásbeli része számomra teljesen idegen feladattípust tartalmazott, ugyanis volt egy lyukas szöveg, de nem megadott szavakat kellett berakosgatni mint nyelvvizsgán, hanem megvolt adva a hiányzó szó első néhány betűje (volt hogy csak az első betűje), és neked kellett kitalálni, hogy milyen szó áll ott. Szóval hát nem sikerült a legjobban, de azért remélem, nem a kezdő csoportba fogok kerülni. Kedden meglátjuk, ugyanis akkor lesz csak eredmény!
A teszt kicsit elhúzódott, ezért lekéstük a cserediákoknak meghirdetett közös ebédet, úgyhogy nyolcan magyarok mentünk ebédelni az Egyetemi Menzára (igen, ilyen sokan jöttünk Kölnbe ebben a félévben a Corvinusról :) A Közgázon ugye a menza egy elég drága hely, a Sodexho üzemelteti, egy szelet húsért és a köretért elkérnek több mint ezer forintot. Ezzel szemben a Kölni Egyetem menzája maga a paradicsom. Ez egy hatalmas épületkomplexum, több konyhával, van salátás részleg, napi menü, stb. és terasz is tartozik hozzá, ahol napos időben úgyanúgy lehet enni, mint bent. Mi a napi menüt választottuk, ami ilyen német kolbász volt hasábburgonyával meg vmi currys mártással, járt hozzá még saláta és desszert is, ami aznap puding volt. Szóval kaptunk egy elég nagy adag kaját, és ezért mindössze 2,25 eurót kellett fizetni! Ennyibe kerül ugyanis a diákoknak itt az étkezés, a tanároknak és a külsősöknek vmivel drágább! Gondolom ez vmi államilag támogatott dolog lehet Németországban, ezért kerül csak ennyibe... Szóval hát szinte fillérekért megebédeltünk, ezért el is határoztuk, hogy mostantól minden nap a menzán ebédelünk majd (egyszer majd megörökítek egy fotót is az ebédről, hogy a saját szemetekkel lássátok, miről is beszélek... :)
Délután még részt vettem egy előadáson, ami a kurzusfelvételről, vizsgarendről szólt, aláírattattam és elfaxoltattam a tanulmányi szerződést, mert addig nem utalja a Corvinus az ösztöndíjamat, vettem még néhány dolgot, úgyhogy kb 5 órára már haza is értem. Még pakoltam kicsit, és megírtam a listát, hogy mit kell venni másnap az IKEA-ban, amivel kicsit fel lehetne turbózni a szobát.
A pénteket a helyi népességnyilvántartó irodában kezdtem, ahol bejelentkeztem a városba, hogy én most hivatalosan is itt élek, utána meg 11 órára mentünk a Commerzbankba bankszámlát nyitni. A számlanyitáshoz a magyar gyakorlattól eltérően időpontot kellett kérni, cserébe viszont körbeugráltak minket, megkínáltak kávéval és üdítővel, szóval itt megdolgoznak a bankok az ügyfelekért! A számlanyitás gyorsan ment, kettőnknek volt összesen egy óra, míg én otthon, amikor a devizaszámlámat nyitottam, egy órát ültem az Unicreditben, és még csak egy pohár vízzel sem kínáltak meg!
A számlanyitást egy újabb ebéd követett az UniMensán, hogy aztán újult erővel induljunk IKEAzni! :) Hatan mentünk, és vettünk egy rakat dolgott. Nekem legalább evőeszközöket meg konyhai cuccokat nem kellett vennem, mert azt hoztam, úgyhogy az alábbiakat tettem a kosárba: ágynemű, lepedő, görgők és csiptető a függönyhöz, állólámpa, függöny, sötétítő, szemeteskosár, papírdobozok. Összesen két és fél órát töltöttünk bent a boltban, melynek eredményeképpen egy kisebb vagyont fizettem, pedig még nem is vettem meg mindent, ami kelleni fog az elkövetkezendő fél évre. Az eseményről fénykép is készült, ezt csatolom :)
Miután hazacipeltük ezt a rengeteg cuccot, el is kezdtem berendezni kicsiny szobámat. Nagyon elfáradtam, de persze nem végeztem, és holnap még vissza kell menni a maradék cuccért az IKEA-ba.
Hát legyen mára ennyi elég, holnap majd megírom a többit :)
Lassan aztán kezdj integrálódni a nemzeti kereteken kívül is, mert ugye leadtuk a "nationality rendelésünket" októberre;)
VálaszTörlés:) Igyekszem! Szombaton már megismerkedtünk néhány külföldi cserediákkal, szerdán pedig lesz egy "Colonia Express - Party Train" nevű rendezvény egy vonaton, úgyhogy reményeim szerint tovább nemzetköziesedem :)
VálaszTörlés