Az elmúlt hét kicsit betegesen indult, hétfőn már hőemelkedéssel mentem haza a német óráról. Nem volt vészes annyira, de inkább úgy döntöttem, hogy a hetet a pihenésnek szentelem. Ennek megfelelően én kihagytam a keddi Flanagans partit.
Péntekig az egyetlen jelentősebb esemény az volt, hogy Kata sikeresen kizárta magát a szobájából, így hajnali fél 1-kor, egy szál törölközőben kopogtatott az ajtómon. Adtam neki némi ruhát, és felajánlottam, hogy aludjon nálam. Még szerencse, hogy volt hálózsákom, Orsi pedig kölcsönadta a vendégmatracát, így viszonylag kényelmesen töltötte az éjszakát. Nem aludtunk sokat, kb hajnali 3-ig dumáltunk, ezért másnap karikás szemekkel és hullafáradtan ébredtünk.
Péntek reggel a házmestertől sikerült megszereznie a pótkulcsot, így kicsit később ugyan, mint terveztük, de végül csak elindultunk az Unicredit csoport itteni bankjába, a Hypovereinsbankba. A banki ügyintézés hátterében az állt, hogy csütörtök reggel sms-ben értesítettek az Unicredit-től, hogy öröm és boldogság van, megjött a várva várt Erasmus támogatásom.
Délután sietni kellett nagyon, mert eljött a nagy nap, a preszemeszteri német szintfelmérő ideje, ami azt hivatott felmérni, hogy mennyit fejlődtünk az elmúlt három hétben. A tanárnő akkor már egy hete azt hajtogatta, hogy "Bitte, kommen sie pünktlich!" (Kérem, jöjjenek pontosan!) Nem volt egyébként annyira nehéz, hallás utáni szövegértés és rendes, olvasás utáni szövegértés volt. Mindenesetre könnyebb volt, mint a preszemeszter előtti placement test.
Az óra után rögtön Ricardo-hoz, a brazil sráchoz (aki most Mexikóban él) mentünk Caipirinha cocktail partyra. Útközben beszereztük az alapanyagokat, és vettünk némi mirelit pizzát, amit sütő híján kénytelenek voltunk egy serpenyőben megsütni a gázon... Hát senkinek nem ajánlom a pizzasütés eme módját, ugyanis míg alul kissé összeégett, addig felül nyers maradt a tészta! De hát éhesek voltunk, ezért nyilván megettük.
Összesen heten voltunk ezen a mini-partin, én, Kata, Tomi, Ricardo (házigazda), Lorraine Brazíliából, Roberto Mexikóból, és Martin, a cseh srác. Beszélgettünk, ettünk-ittunk, stb. egyszóval hangulatosan telt az este.
Mindemellett sokat tanultam a barzil nemzeti koktélnak, a Caipirinha-nak az elkészítési módjáról. Az eredeti Caipirinha koktél alapanyaga a cachaca (cukornád pálinka), manapság viszont a brazilok vodkából készítik sok gyümölccsel.
A recept tehát: vételezz ízlés szerinti gyümölcsöt (mi kiwit és lime-ot használtunk, de azt mondták, hogy akár dinnyéből is elkészítheted), vágd fel kisebb darabokra, és töltsd meg vele a poharad, ameddig jól esik (mi kb. a pohár feléig vágtunk bele kiwit vagy lime-ot). Adj hozzá ízlés szerint vodkát és cukrot, de a cukorral ne spórolj, ugyanis ez nyomja el a vodka önmagában oltári rossz ízét! Végül keverd össze őket (a gyümölcsöt nyugodtan összetörheted kicsit, így legalább több levet enged), és tegyél bele jégkockát! A kiwit nyugodtan megeheted, de előre szólok, hogy azért nyilván magába szívja az alkoholt, úgyhogy csak óvatosan! :) Dinnye híján mi csak kiwiset és lime-osat ittunk az este, finom mindkettő, de a kiwi alapú koktél talán kicsit édesebb!
Szombatra az ösztöndíj megérkezésének alkalmából egy shoppingolást terveztünk Katával. Nyakunkba vettük tehát a várost, hogy felderítsük a helyi Váci utca kínálatát. Én összesen két kardigánnal lettem gazdagabb, de Katának sikerült jól bevásárolnia :)
Vasárnapra semmi különöset nem terveztem a takarításon kívül. Ebédre pestot ettünk, vacsorára pedig kiolvasztottam újabb két szeletet a mirelit sütimből (igen, vettem valami tejszínes-epres gyorsfagyasztott sütit.) Az íze egész tűrhető, persze nem ér fel Anya vagy Szabina süteményeivel :)
És végezetül a nap fénypontja: lefoglaltam a repülőjegyet, úgyhogy hivatalossá vált, hogy október 30-án egy hétre hazalátogatok! :) Várom már nagyon, de addig még hátra van egy hónap!
Kb. ennyi történt a héten, holnap megint kedd, és ha kedd, akkor Flanagans! Legközelebb itt fogom folytatni! :) Tschüss!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése