Egy nehéz nap után...

Kedden este utoljára találkoztunk James-szel. Egy Hellers Brauhaus nevű helyre mentünk a Zülpicher Platzon. 10-12-en lehettünk összesen. Ott ültünk egy asztalnál, de mindenki jóval hallgatagabb volt az átlagnál. Csak néztünk egymásra, el sem akartuk hinni, hogy utoljára vagyunk együtt. Amikor eljött a búcsú pillanata, én már nem bírtam tovább, sírni kezdtem, mint egy rossz kisgyerek. És elment, ma pedig végleg elhagyta Kölnt... Ott maradtunk néhányan, csak némán álltunk, mozdulni sem bírtunk. Végül Thanos, a görög srác próbálta kicsit feldobni a társaságot a szokásos "country joke"-jaival... Később mesélték azok, akik vele mentek (mármint James-szel), hogy végül James sem bírta, és amikor becsukták maguk mögött az ajtót, neki is legördült néhány könnycsepp az arcán. No lám, még a legerősebb fiúk is megtörnek, ha ennyi barátot kell maguk mögött hagyni.

Nagyjából még egy órát ültünk ott, mielőtt elindultunk volna négyen (Chris, Jeremy, Thanos és én) a Flanagensbe. Már az első fél órában ledöntöttünk 5-6 tequilát, de az csak nem segített. Nagyjából 4 körül indultunk haza, színjózanul, a fájdalmunk nem oldódott...

Ma egyetlen órán voltam csak, aztán Lorraine-nel ebédeltem, utána pedig a pályaudvari Starbucks-ba mentünk, elbúcsúzni Robertotól. Gage és Roberto már ott ültek, mire megérkeztünk. Megittunk egy kávét, beszélgettünk, de a szemünk elárulta, hogy mit érzünk... Lassan befutott Ricardo is, így már négyen kísérhettük fel Robertot a vonathoz, aki előbb Párizsba ment, mert holnap onnan indul a gépe Mexico City-be. És az utolsó ölelésnél ismét eltört a mécses... Folytak a könnyeim, olyan hihetetlen volt, hogy felszállt a vonatra és ennyi volt... Aztán a vonat elindult, mi pedig sírva ballagtunk le a metróba. 

Én Gage-vel mentem, mert a lakásán maradt a pendrive-om. A beszélgetésünk már nem volt ugyanaz. Rányomta a bélyegét a búcsú közelgő pillanata... Nem voltam nála sokat, gondoltam így is elég sok dolga van a holnapi indulás előtt, és hát elég hosszú napja lesz mire Chicago-ba ér. Kikísért az ajtóig, ahol megint bőgni kezdtem. Aztán a vonaton újra, és itthon is.... Ő volt az egyik legjobb barátom itt Kölnben, de most vissza kell mennie. És ahogy Tamás fogalmazott, ott van köztünk az a "big water".... De most már mindenképpen tervben van egy USA, már csak az időpont kérdéses....

Holnap 17.45-kor indul a gépem, elvileg 19.30ra már Budapesten leszek. De előtte még a harmadik amerikai barátomtól, Christől is könnyes búcsút kell vennem. Megbeszéltünk egy ebédet holnapra, hogy rendezzük a dolgainkat. Ő 27-én repül vissza az Államokba, szóval most egy darabig nem fogunk találkozni. De ki tudja mit hoz a jövő? Éppen ezért nem egy Goodbye-jal köszöntünk el, hanem egyszerűen csak azt mondtuk: "See ya soon!" :(((((((((((

És a végére egy idézet Ricardotól: "When we are far away from home we are not only friends, we are family!"

2 nap...

2 nap maradt a gépem indulásáig, de a szívem már most bele szakad. Tudom, hogy visszajövök januárban, de azoknak az embereknek a nagy része, akikhez a legközelebb állok, már nem lesz itt.
A mai napom javarészt ügyintézésből állt, este pedig az Erasmus diákok közül tizenegynéhányan beültünk egy koktélbárba, hogy utoljára együtt legyünk. Úgy együtt, hogy senki sem hiányzik (Luison kívül)! Ahogy ott ültem, kénytelen voltam realizálni, hogy van, akivel ez az utolsó estém itt, Kölnben... Szavakba nem önthető, hogy mit éreztem, és mit érzek még mindig. Beszélgettünk a jövőről, a legközelebbi találkozást terveztük. Minden olyan hihetőnek hangzott, hogy tényleg látjuk még egymást! Efelől egyébként nincs kétségem, inkább az időpont kérdéses, hiszen Amerika nincs a szomszédban.... De tudom, hogy ha ők bármikor Európába jönnek, fel fognak hívni előtte, és én bármikor az amerikai kontinensre teszem a lábam, mindig lesz mellettem egy jó barát!
Szeptemberben még az egész helyzet új volt, lassan indultak be a dolgok, de azt hiszem, hogy az elmúlt négy hónapban mégis sikerült jó pár életre szóló barátságot kötnöm! Valami mindig összeköt majd bennünket, és ez a valami egy város itt, Németországban. Lehet, hogy nem Budapest, de minden csúnyasága ellenére örökre helyet kapott a szívemben. Mert itt voltunk együtt cserediákok, itt éltük át közösen azt a rengeteg emlékezetes pillanatot, és ahogy egyre csak közeleg az indulás, úgy érzem, hogy a szívem egy darabját is magukkal viszik... Soha nem éreztem még ennyire, hogy boldog vagyok, és megállítanám az időt! De nem lehet, az túl gyorsan telik, és mire észbe kapok majd, 2 nap múlva már a repülőn fogok ülni könnyes szemmel...

Egy képpel búcsúzom a ma estéről, amin két, számomra nagyon fontos ember is szerepel: Chris és Gage!

Gyors helyzetjelentés

Kissé elvesztettem a fonalat az elmúlt néhány hétben, úgy felpörögtek az események., ezért most néhány pontban összefoglalnám az utolsó néhány hét eseményeit.

1. November utolsó szombatján Brüsszelbe kirándultunk. Mivel öten voltunk, ezért 19 euróból megúsztuk oda-vissza az utat, úgy, hogy reggel mentünk, este jöttünk. Nem sok mindent tudtam a városról a kirándulást megelőzően, de személyesen is megbizonyosodhattam, hogy azért ott is van történelem, még ha ezt nálunk nem is tanítják a középiskolában. És megtudtam, hogy meglepő módon a belgáknak is van királya!
Egy nap alatt bejártuk a főbb nevezetességeket, forralt boroztunk, belga waffle-t ettünk (mellesleg isteni volt!!!), meglátogattuk az Európai Uniós negyedet és az Atomiumot, és hazafelé, amikor az átszállásra vártunk Liége-ben, még egy belga pubba is beültünk egy sörre (ami egyébként annak ellenére, hogy nem szeretem a sört, tényleg nagyon finom volt, talán azért mert epreset ittam). Brüsszel egyébként a várakozásaimmal ellentétben egy élhető nagyváros, szívesen visszamennék majd oda a későbbiekben, akár dolgozni is.

  

 

2. A következő hét ismét a munka jegyében telt, a hétvégi The Economic Geography of the European Union c. Blockseminar-ra készítettem egy beadandót az Air France/KLM és Alitalia merger-ről, illetve egy prezentációt, merthogy prezentálnom is kellett! A blockseminar 3 napig péntektől vasárnapig reggel 9től délután 5ig tartott. A nap végére már úgy éreztem magamat, mintha leszívták volna az agyam. Ráadásul utolsóként prezentáltam az irományom vasárnap délután 4kor, így kérdés már nem igazán volt az előadásommal kapcsolatban :) Mindegy, ez összesen 6 kreditet ért nekem, holnap megyek megtekinteni az értékelésem.

3. A blockseminart követő kedden, Mikulás napján néhányan cserediákok úgy döntöttünk, hogy szervezünk egy International Dinnert. Az este nagyon jó hangulatban telt, és minden nagyon finom volt. Én természetesen ismét paprikás krumplit főztem, Anita hozott mellé egy kis pálinkát, a belgák waffle-t sütöttek, a mexikóiak csirkés tortillát (nekem ez ízlett a legjobban), az amerikaiak grillezett sajtot, a brazilok csokigolyót és valami sajttal töltött tésztafélét, a cseh srác, Martin pedig szintén sült tésztát hozott, ami paradicsomos alappal, szalámival és egyéb hasonló finomságokkal volt megtöltve.

4. Pénteken, december 11én megrendezésre került a harmadik, egyben az utolsó Rodenkircheni buli. Nagy nehezen sikerült hangcuccot szereznem, így a legutóbbi bulihoz képest elég simán mentek a dolgok. Előtte egy kis alapozásra hívtam a srácokat, vettem Tokajit (merthogy azt itt is lehet kapni), sütöttem két gyümölcs tortát és néhány tepsi sajtos rudat. Mindenkinek nagyon ízlett minden, a tortámat az egekbe dicsérték! A srácok közben beerpongoztak, így most már én is tudom, mi fán terem ez a csodálatos játék... Lassan megérkezett a többi vendég is, nagyjából 50en lehettünk. A bulinak sajnos sikerült olyannyira eldurvulnia, hogy mentőt kellett hívni az egyik spanyol lányhoz, aki kicsit többet ivott a kelleténél.... Végül nagyjából hajnal 5 körül zártam be a party roomot, ami megint úgy nézett ki, mint a csatatér....

5. A bulit követő vasárnap ellátogattunk a Flanagansbe, ahol karaoke est volt, és mellesleg az egyik spanyol lány szülinapját is ünnepeltünk. A hely vasárnap lévén elég üres volt, így aztán sok alkalmunk adódott az éneklésre. Én mindössze egyetlen számot énekeltem közösen Ricardoval és Giovanni-val, a Guns N' Roses-tól a Don't cry-t. Izgalmas este volt nagyon, Giovanniban egy igazi popsztár veszett el.

6. Ezen a héten nem sok minden történt. Az összes programot le kellett mondanom, ugyanis 40 fokos lázzal és egy jó kis mandulagyulladással feküdtem itthon napokig. Sajnos ebből kifolyólag ki kellett hagynom az utolsó olyan Flanaganst, amikor mindenki ott volt. :( De hát fő az egészség!

7. Végre találtak nekem szakszemináriumvezetőt Havran Dániel személyében, így szerencsére nem fogok megbukni Szakszeminárium I-ből! Juppííííí!!!!!! :))))

8. Lassan elérkezik a karácsony, így mindenki hazautazik. Kezdek nagyon szomorú lenni, hiszen vannak köztünk olyanok is, akik már nem jönnek vissza. A sort pénteken Luis, a mexikói srác nyitotta. Csütörtök este még találkoztam vele, hogy elbúcsúzzak tőle, de csak nem bírtam ki, elsírtam magam. Később rám írt facebookon, hogy összetörtem a szívét... (annyira édes volt... :((() Olyan rossz érzés ez a búcsúzkodás, mert tényleg nagyon jó fej srác, és kár, hogy elment. De vigasztal a tudat, hogy ő valószínűleg jövőre jön vissza Európába, tehát még biztosan találkozunk! Nem úgy, mint a többiek... :(

9. Péntek este részt vettünk a helyi ESN rendetésében egy Karácsonyi partin az egyik szórakozóhelyen. A buli elég felejthetőre sikerült.

10. Tegnap, azaz szombaton privát buliba mentem a görög sráchoz. A felállás a következő volt: spanyolok és portugálok, 2 francia, 1 görög, 1 amerikai és én. Tényleg komolyan kezdek elgondolkozni azon, hogy meg kellene tanulnom spanyolul, mert mindenki beszéli körülöttem, csak én nem. Az előző estét még sajnos nem hevertem ki, így én hajnali 2 körül leléptem a francia sráccal, de szerintem a többiek sem mentek végül bulizni. A fáradtságot leszámítva egészen jó hangulatban telt az este.

Hát nagyjából ennyi. 4 nap múlva megyek haza. El se hiszem.... Még maradnék egy kicsit, de nem lehet. Hiába jövök vissza januárban, az már nem ugyanaz lesz. Ezért vannak most a partihegyek, minden alkalmat megragadunk, hogy együtt legyünk! El sem tudom mondani, hogy milyen érzés, mert ezt átélni kell...
A végére itt egy videó arról, hogy mi is az a post-Erasmus szindróma:
http://www.youtube.com/watch?v=aCsbo8j_HDI


Luis levelével búcsúzok, annyira szívbemarkoló... (egyébként is publikus a facebookon, úgyhogy talán nem sértek vele szerzői jogokat.)


"Hey everyone…

I can't explain everything I'm feeling right now. Realizing that my ERASMUS semester is over is just impossible. But it is, and even though I'm very sad, I'm also very happy.

Walking home from the Dom for the last time, I started to remember the first day I arrived. Everything was new, and the streets were a mystery, completely unknown. But today, I know that Zülpicher Platz is where you meet most of your friends, and where you first get wasted. On the street. Weird but true. Neumarkt and Barbarrossaplatz were no longer unknown funny german names, and listening Umsteigenmöglichkeit was part of my daily routine. It's when it hit me: The streets were the same, the Dom was the same, the city was the same, it was me who had changed. And I didn't do it alone. I learned a lot from you guys. From the fact that Mexico is in South America (ಠ_ಠ), that Waffles are not that common in Belgium, and of course that a Kölsch with friends tastes 100 times better. I can't thank enough each one of you guys, you made my life here unbelievable. Each one of you, with your unique style, adding something to the cultural mix, with some racist jokes from time to time, that made it so special. From going out to take a Coffee at Heumarkt, or going to a LOT of Football matches, even Champion League. (I will skip the whole Flanagan's topic, for obvious reasons).

That's why I can't stress enough how sad and happy I am. You changed me. What I am today is also because what you taught me. I got to know some of you, others not that much, but from you guys I also learned a lot. Now it's my time to leave, but trust me, I'll take every one of you with me. Every time I say "Exactly/I appreciate", you'll be there. Whenever I listen "Black and Yellow" and of course "Danza Kuduro", you're gonna be there. Eating a poor quality croissant (it's not made in france, hence the poor quality, no matter the REAL quality) will also bring back a lot of memories. Memories that will stay forever. And I hope that as I do, you remember me, because I know I'll always will.

Luis"

2011.11.11, 11:11 Induljon a Kölni Karnevál!

     A visszatérésem utáni első hét mozgalmasra sikerült, de mielőtt belefognék, muszáj feltennem ezt a képet. Amikor jöttem vissza, a repülőből lefényképeztem a felhőket, mert gyönyörűek voltak! Bár a kép nem adja vissza a valódi élményt, de az látszik rajta, hogy úgy néztek ki, mint ha egy összefüggő tejszínhab réteget alkotnának! Szóval tényleg nagyon szép volt, ezért gondoltam, hogy megosztom veletek is.

     A Karnevál minden évben 11:11kor kezdődik, de idén tényleg különleges volt a dátum, hiszen 2011.11.11-et írtunk. A Kölni Karnevál egyébként Németország-szerte híres, egy lány mesélte, hogy még Berlin környékén is ünneplik a Karnevált. A németek tudnak szórakozni, novemberben elkezdik, és egészen februárig folytatják, ugyanis hamvazószerda a Karnevál utolsó napja. A nyitónapon és persze a februári záróhéten mindenki (de tényleg mindenki, még az öregek is) valamilyen jelmezbe öltöznek. Így aztán nem volt kérdéses, hogy nekünk is szereznünk kell egy maskarát. A városban egész iparág épült a Karneválra, mi egy 3 emeletes partikellék boltot látogattunk meg szerdán a többiekkel, hogy beszerezzük a kellékeket. Én Cowgirl-nek öltöztem, úgyhogy vettem egy Cowgirl jelmezt és egy hozzá illő kalapot is. A választásnál fontos volt, hogy alá tudjak venni legalább egy garbót, hiszen azért csak november van (bár itt kb. 10 fokkal melegebb van mint Budapesten)!

     Az órák hosszat tartó jelmezpróbálgatás csak még jobban felspannolt minket a péntekre. Katával reggel 9-re mentünk Ricardohoz, a brazil sráchoz reggelizni. Persze csak előkerült a bor és a pálinka, majd Jeremy, a belga srác is befutott jó néhány üveg belga sörrel. Szegény Ricardo nem bírta a pálinkát, már reggel 10kor rosszul lett tőle!

Roberto-val:

 Ricardo:

 Jeremy:

 Jeremy éppen Ricardo-t gyóntatja :D

Kis csapatunk:

    Végül aztán már elég jó hangulatban sikerült elindulni a Karneválra, és pont oda is értünk a 11:11-es kezdésre. Nagyon nagy volt a tömeg, a telefonjaink nem működtek, annyira terhelt volt a hálózat. Végül aztán átmentünk a Zülpicher Platz-ra, mert azt hallottuk, ott lesz a buli. Nemsokára befutott a többi cserediák is, így aztán hirtelen jó sokan lettünk. Beszélgettünk, ünnepeltünk, ilyesmi :)

 

 

    Két óra körül már kezdtünk elfáradni, így aztán úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk az Egyetemi Menzát. A kaja természetesen aznap is jó volt, sőt talán még jobban is esett, egyrészről azért, mert már teljesen ki voltunk éhezve, másrészt pedig mert jó sokan ettünk együtt. (Ez egyébként már ritkaságszámba megy, mindenki kezd nagyon elfoglalttá válni a sok beadandó, team-munka és a vizsgák miatt.)

     Az ebéd után én hazamentem kicsit pihenni, mielőtt folytatjuk az estét. Este 9-kor találkoztunk újra, hogy elmenjünk bulizni egyet. Túl sokan voltunk, mindenki ment arra, amerre látott, így aztán hamar ketté szakadtunk. Minket Luis, egy mexikói srác vezetett a bulihelyre.... Mondanom sem kell, hogy persze eltévedtünk, így aztán kilyukadtunk egy sötét parkban, és a disco-t semerre sem találtuk. Mire kikeveredtünk, kb el is ment a kedvünk a partizástól, így aztán tovább bomlott a csapat. Volt aki bement egy kisebb szórakozóhelyre, volt aki hazament - én az utóbbi verzió mellett döntöttem. 

     Fáradt is voltam már, meg ki akartam magam pihenni a másnapra, ugyanis akkor tartottuk a második kolibulit. Mivel én hirdettem meg és én vállaltam a felelősséget a házibuliért, ezért szerettem volna teljes erővel nekivágni a szombat éjszakának. A kezdeti nehézségek után azért csak-csak jó parti kerekedett, bár a spanyol team hiánya meglátszott a létszámon. Másnap 5 órán keresztül takarítottam, a végére már Lorraine, a brazil lány is odaért segíteni, tehát szerintem el tudjátok képzelni, hogy nézett ki a terem a buli után.

     Azóta semmi különös nem történt, tanultam, mert tegnap vizsgáztam Empirical Finance-ből. Sokat készültem rá, mégsem sikerült olyan jól, ahogy akartam. Kevés volt az idő, a feladatokat nem tudtam rendesen átolvasni, nemhogy befejezni... Így aztán elég sok számolási hibám lett (szerintem), de azért remélhetőleg megbukni nem fogok. Eredmény 5!!!! hét múlva várható, viszont pótvizsga csak júliusban lesz, úgyhogy ha ez egyes, akkor ennyi volt, buktam a tárgyat...

    A hétvégén még meg kellene írnom egy beadandót egy Air France M&A-ről, de ez nem akadályozhat meg abban, hogy szombaton meglátogassam Európa és Belgium fővárosát, Brüsszelt! Legközelebb innen fogom folytatni! Tschüss :)

Idegenvezetés Budapesten az amerikaiaknak

A történetet már megírtam, most csak néhány képet töltök fel ide is.

Etettem és itattam velük egy kis hazait:

Chris, James, Gage és én:

Parlamenti panoráma (James, Gage, én és Chris):

 
Gage és én:

 Az első Starbucks-os kávém (mellesleg ezt nem akarták elhinni, annyira elképedtek :)

És újra tudok blogolni!

Hello mindenkinek!

Az utolsó bejegyzés több mint egy hónapja született, de ennek is megvan a maga oka! Történt ugyanis, hogy egy átlagos csütörtöki estén sikerült meglocsolnom némi vízzel a laptopom billentyűzetét, ami ezek után nem igen akart működni, sőt odáig fajult a helyzet, hogy múlt héten kénytelen voltam beszerezni egy újat... Ez a pluszkiadás ugyan nem hiányzott, de azért most örülünk a kis Dell Vostronknak, ami többek között olyan extrákkal van felszerelve, mint például folyadékálló billentyűzet (ez a történtek fényében minimumkövetelmény volt a laptopvásárlás során :D), billetyűzetmegvilágítás, ujjlenyomatolvasó, stb... :)

Akkor egy gyors helyzetjelentés: több mint két hónapja kint vagyok, és ugyan a szeptember elég döcögősen ment, októberre sikerült teljesen beilleszkednem a csapatba, és olyan jól érzem itt magam, hogy majdhogynem haza sem akarok menni :) Kialakult a kis baráti társaságom, az angol is egyre jobban megy, bár az otthon töltött egy hét azért meglátszik!
Na de kezdjük az elején: sikerült a német tesztem, így most már a 4es csoportba járok. 5 szint van, az 5ös a legjobb, szal a 2. legjobb csoportba kerültem, amit ugyan most még erősnek érzek, de remélem, azért ez majd változni fog a félév végére!
Elkezdődött a suli is, a következő tárgyaim vannak: Empirical Finance (Empirikus pénzügyek), Quantitative Methods in Risk Management (Kvantitatív módszerek a kockázatkezelésben), International Comparison of Health Care System (Egészségügy nemzetközi összehasonlításban), Corporate Valuation Theory (Vállalatértékelés), The Economic Geography of the European Union (Az Európai Unió gazdasági földrajza), na meg a német heti 7!!! órában. Empirikus pénzügyekből november 22-én már vizsgázok is, de az igazi szívás majd a Kvantitatív lesz február elején! Ja, és itt nincs ám pótvizsga, ha megbuksz, akkor így jártál!




De hogy valami vidámabb témáról is írjak, elmesélem röviden holland kalandjaimat.
Tomival elmentünk Maastrichtba, imádtam a helyet annak ellenére, hogy tipikus kisvárosi hangulata van! Maastricht ugye arról híres, hogy annak idején itt állapodtak meg az EU tagállamok az euró bevezetéséről.
Orsival folytattam Hollandia felfedezését, ugyanis csináltunk egy Rotterdam-Amszterdam-Hága körutat. Természetesen végig bicikliztük a hosszú hétvégét, betértünk egy cafe shopba is, hoztunk sütit :D, megnéztük a híres-hírhedt amszterdami piros lámpás negyedet, és elmentünk az Északi-tengerhez is! Teljesen beleszerettem Rotterdamba, bár nem vagyok szakértő, de szerintem bátran nevezhető az építészet egyik fellegvárának is, ugyanis valami hihetetlen, hogy úgy keveredik a modern stílus a tradíciókkal, hogy az egyáltalán nem bántja az ember szépérzékét, sőt...
Íme néhány kép (bővebben majd lsd. facebookon):

Rotterdam - Erasmus-híd (a kedvencem... :)

Rotterdam - Erasmussal

Egy kis New York Rotterdamban:

Rotterdami kikötő

Én és a biciklim :)

I AMsterdam

Hágai Nemzetközi Bíróság

A béke lángja:
 

Északi-tenger:

     A múlt hetet otthon töltöttem, mármint Magyarországon. Sikerült 12 óra alatt lenyomnom egy Köln-Budapest-Naszály-Budapest távot, ugyanis vasárnap este érkeztem repülővel, és hétfőn már mehettem is vissza Pestre, mert három amerikai barátom, Gage, James és Chris ellátogatott kicsiny hazánkba, ezért megpróbáltam nekik 6 órában megmutatni Budapest főbb nevezetességeit. Nagyon szuper volt a nap, belefért minden, amit akartam, elmentünk egy jó kis marhapörköltet enni a Ráday utcába, megittam életem első Starbucks-os kávéját, kóstoltattam velük magyar borokat és pálinkát a Budai Várban, sőt, még bulizni is elvittem őket a Morrison's 2-be (amit mellesleg imádtak.... Chris azt mondta, hogy ez a "best club ever", amiben járt :D).
    Pénteken találkoztam néhány barátommal a törzshelyünkké vált Mézes Caféban, ahol 650 Ft a házmester + a Ház pálinkája kombó, szóval elég vidámra sikeredett az este, de jó volt újra látni őket! Anitával a buli hevében még a Közgáz Morrisonsba is bemerészkedtünk; a szavaival élve: "vállalhatatlanok" voltunk... :D
    Hétfőn reggel indultam vissza, a repülőút egyébként másfél óra, tehát egyáltalán nem vészes! Jó volt visszajönni, és újra belecsöppenni ebbe a pörgésbe! Pénteken kezdődik a kölni karnevál, úgyhogy ma beszereztük a többiekkel a jelmezünket, én Cowgirl-nek fogok öltözni :D Reggel 8ra megyünk majd Ricardohoz, a brazil sráchoz bemelegíteni, mielőtt 11 órakor hivatalosan megkezdjük a fesztiválozást! :D Érdekes hétvége lesz, pénteken karnevál, szombaton ismét kolibulit csinálunk, de ezekről majd legközelebb! :) Jó volt újra írni! :)

International Dinner Party - Nemzetközi vacsoracsata

A héten elég rosszul aludtam, így a fáradtságra hivatkozva kedden számomra elmaradt a  szokásos Flanangans-es party, de helyette teljesítettem egyik régi kívánságom: végre szereztem normál áron (10 €) egy ruhaszárítót, így most már mosni is tudok gond nélkül, amikor én akarok.

Csütörtökön úgy döntöttem - a preszemeszter kezdete óta második alkalommal -, hogy kihagyom a német órát. Az okom megvolt rá: este International Dinner Party-t szerveztek a koliban. A lényeg az volt, hogy minden nemzet elkészítette hazájának egy tradicionális ételét, a többiek pedig megkóstolták. Hosszas tanakodás után, mi, magyarok a paprikás krumplit választottuk.

Bár eredetileg nem így terveztem, végül úgy alakult, hogy én lettem a főszakács. A főzőtudományom ugyan nem különösebben jó, de azért a paprikás krumplihoz értek! Tomi délelőtt bevásárolt, én és Kata előkészítettük délután a hozzávalókat, Dana és Peti pedig a még hiányzó paprikát és paradicsomot szerezte be. 

A vacsora 7 órakor kezdődött, én 6-kor tettem fel a hagymát a gázra. A főzés jó hangulatban telt, mert amikor hazaértek a többiek, beszálltak kuktáskodni :) Mivel nem volt akkora fazekunk, amibe az összes paprikás krumpli belefért volna, ezért két edényben főztük. Mikor kész lett az egyik fazék, csak nem bírtuk megállni, hogy meg ne együk, így végül csak a másik fazekat vittük át a partyra nagyjából este 9-kor (igen, jól elkéstünk, viszont volt még valami süti, úgyhogy némiképp enyhítettem a sütihiányomat :). Végső soron a paprikás krumpli ízlett mindenkinek, nem okoztam csalódást  :) 

Egy kis ízelítő a főztömből:

Pénteken megtudtam, hogy 1-es lett a múlt héten írt német tesztem (mivel itt fordítva van az értékelési skála, ezért az 1-es itt a legjobb jegynek felel meg), így két hét múlva, hat másik emberrel együtt megírhatom újra a besoroló tesztet (placement test / Einstufung Test), és ha az is jól sikerül, akkor feljebb léphetek egy szintet. BTW legalább 2-est kellett kapni ahhoz, hogy megírhasd újra ezt a besoroló tesztet, szóval a tanár is nagyon megdicsért, meg hát azért én is elégedett vagyok a teljesítményemmel (örültem, mint majom a farkának :)

Ma, szombaton ellátogattunk Tomival Hollandiába, azon belül is Maastricht-ba. Ez a kirándulás önmagában is megér egy külön posztot, úgyhogy holnap képes beszámolóval itt fogom folytatni :)

Caipirinha cocktail party

Az elmúlt hét kicsit betegesen indult, hétfőn már hőemelkedéssel mentem haza a német óráról. Nem volt vészes annyira, de inkább úgy döntöttem, hogy a hetet a pihenésnek szentelem. Ennek megfelelően én kihagytam a keddi Flanagans partit. 

Péntekig az egyetlen jelentősebb esemény az volt, hogy Kata sikeresen kizárta magát a szobájából, így hajnali fél 1-kor, egy szál törölközőben kopogtatott az ajtómon. Adtam neki némi ruhát, és felajánlottam, hogy aludjon nálam. Még szerencse, hogy volt hálózsákom, Orsi pedig kölcsönadta a vendégmatracát, így viszonylag kényelmesen töltötte az éjszakát. Nem aludtunk sokat, kb hajnali 3-ig dumáltunk, ezért másnap  karikás szemekkel és hullafáradtan ébredtünk. 

Péntek reggel a házmestertől sikerült megszereznie a pótkulcsot, így kicsit később ugyan, mint terveztük, de végül csak elindultunk az Unicredit csoport itteni bankjába, a Hypovereinsbankba. A banki ügyintézés hátterében az állt, hogy csütörtök reggel sms-ben értesítettek az Unicredit-től, hogy öröm és boldogság van,  megjött a várva várt Erasmus támogatásom.

Délután sietni kellett nagyon, mert eljött a nagy nap, a preszemeszteri német szintfelmérő ideje, ami azt hivatott felmérni, hogy mennyit fejlődtünk az elmúlt három hétben. A tanárnő akkor már egy hete azt hajtogatta, hogy "Bitte, kommen sie pünktlich!" (Kérem, jöjjenek pontosan!) Nem volt egyébként annyira nehéz, hallás utáni szövegértés és rendes, olvasás utáni szövegértés volt. Mindenesetre könnyebb volt, mint a preszemeszter előtti placement test. 

Az óra után rögtön Ricardo-hoz, a brazil sráchoz (aki most Mexikóban él) mentünk Caipirinha cocktail partyra. Útközben beszereztük az alapanyagokat, és vettünk némi mirelit pizzát, amit sütő híján kénytelenek voltunk egy serpenyőben megsütni a gázon... Hát senkinek nem ajánlom a pizzasütés eme módját, ugyanis míg alul kissé összeégett, addig felül nyers maradt a tészta! De hát éhesek voltunk, ezért nyilván megettük.

Összesen heten voltunk ezen a mini-partin, én, Kata, Tomi, Ricardo (házigazda), Lorraine Brazíliából, Roberto Mexikóból, és Martin, a cseh srác. Beszélgettünk, ettünk-ittunk, stb. egyszóval hangulatosan telt az este. 

Mindemellett sokat tanultam a barzil nemzeti koktélnak, a Caipirinha-nak az elkészítési módjáról. Az eredeti Caipirinha koktél alapanyaga a cachaca (cukornád pálinka), manapság viszont a brazilok vodkából készítik sok gyümölccsel. 

A recept tehát: vételezz ízlés szerinti gyümölcsöt (mi kiwit és lime-ot használtunk, de azt mondták, hogy akár dinnyéből is elkészítheted), vágd fel kisebb darabokra, és töltsd meg vele a poharad, ameddig jól esik (mi kb. a pohár feléig vágtunk bele kiwit vagy lime-ot). Adj hozzá ízlés szerint vodkát és cukrot, de a cukorral ne spórolj, ugyanis ez nyomja el a vodka önmagában oltári rossz ízét! Végül keverd össze őket (a gyümölcsöt nyugodtan összetörheted kicsit, így legalább több levet enged), és tegyél bele jégkockát! A kiwit nyugodtan megeheted, de előre szólok, hogy azért nyilván magába szívja az alkoholt, úgyhogy csak óvatosan! :) Dinnye híján mi csak kiwiset és lime-osat ittunk az este, finom mindkettő, de a kiwi alapú koktél talán kicsit édesebb!

Szombatra az ösztöndíj megérkezésének alkalmából egy shoppingolást terveztünk Katával. Nyakunkba vettük tehát a várost, hogy felderítsük a helyi Váci utca kínálatát. Én összesen két kardigánnal lettem gazdagabb, de Katának sikerült jól bevásárolnia :)

Vasárnapra semmi különöset nem terveztem a takarításon kívül. Ebédre pestot ettünk, vacsorára pedig kiolvasztottam újabb két szeletet a mirelit sütimből (igen, vettem valami tejszínes-epres gyorsfagyasztott sütit.) Az íze egész tűrhető, persze nem ér fel Anya vagy Szabina süteményeivel :) 

És végezetül a nap fénypontja: lefoglaltam a repülőjegyet, úgyhogy hivatalossá vált, hogy október 30-án egy hétre hazalátogatok! :) Várom már nagyon, de addig még hátra van egy hónap!

Kb. ennyi történt a héten, holnap megint kedd, és ha kedd, akkor Flanagans! Legközelebb itt fogom folytatni! :) Tschüss!

A koli, ahol élek...

Ez a bejegyzés az eddigiektől rendhagyó módon nem a hét eseményeit fogja bemutatni, hanem azt a helyet, ahol élek.

A kollégium Köln Rodenkirchen kerületében helyezkedik el. Ez a negyed zöldövezet, leginkább Zugló családi házas részéhez tudnám hasonlítani, de itt még annál is több fa is van, talán mert egy erdő van mellettünk.  A kerület tipikus gazdag negyed, egymás után parkolnak a Mercedes-ek, a BMW-k és a Porsche-k, még ha ez a képeken nem is látszik... Egyébként Köln az egyik legélhetőbb város Németországban, hiszen nemcsak a külső részek, hanem a belváros is tele van hatalmas parkokkal és fákkal. Íme két fotó az utcánkról:

A Grüngürtelstrasse utcai kollégium 3 egyforma épületből áll, a 118-as, a 120-as és a 122-es számúból (ezek a házszámok). Én a 118-ban lakom. Az épület hat emeletes, és a szobákhoz tartozik egy-egy kisebb balkon is. A pincében kapott helyet a mosókonyha és a gondnokság, de a 122-esben van party terem is, amit az itt lakók elkérhetnek, ha egy nagyobb összejövetelt szeretnének rendezni. Az épületekben nincs portaszolgálat, helyette kaputelefon van, úgyhogy ha vendég jön, akkor csak felcsönget, és a vendégfogadó felengedi.

Egy kép a koliról:

 

Én a 3. emeleten lakom, ide már szépen be tud sütni a nap, ha jó az idő (mint például most hétvégén).

Az egyes szinteken 18 szoba helyezkedik el. A szinteken a folyosók ketté vannak osztva két darab ajtóval, így különítik el az 1-9 és 10-18-as szobákat egymástól. Az enyém a 18-as, így pont egy ilyen elválasztó ajtó mellett vagyok. Mindkét résznek van egy konyhája, és 4 darab fürdője, tehát 9 emberre jut 4 fürdő. Ezek saját fürdők, ami azt jelenti hogy 2 vagy 3 ember választ egy fürdőt, oda beköltözik, és csak azt használja. Én egy kisebb fürdőt választottam, így csak ketten osztozunk rajta, de hogy ki a másik, azt nem tudom, mert még sosem futottunk össze :) A fürdőt és a konyhát egyébként takarítószolgálat takarítja, így az itt lakóknak csak a saját szobájukban kell rendet és tisztaságot tartaniuk.

A beköltözéskor kaptunk egy speciális kulcsot, ami gyakorlatilag mindent nyit, de azért mégsem. Úgy értem ezt, hogy a kulcsom egyben a szobakulcsom és az épület bejárati ajtajához is a kulcs, de nyitja a saját részlegemhez tartozó fürdőt, konyhát is, és a pincében lévő mosókonyhát is. Mindenkinek kb. ezeket nyitja a kulcsa, ugyanakkor például nem tud vele bemenni másik fürdőszobába vagy konyhába, pláne nem egy másik szobába. Ez szerintem nagyon praktikus, hogy nem kell húszféle kulcsot használni egy épületben. 

Másfelől az ajtókon csak belülről van kilincs, ezért gyakorlatilag a kulcsod mindenhova magaddal kell vinned, különben kizárod magad, és az baromi kellemetlen (főleg mivel nincs portaszolgálat, aki odaadhatná a pótkulcsot....). A zárak kívülről így néznek ki:

Németországban merőben más a kollégium fogalma, mint nálunk, ugyanis itt nem nagyon ismerik a többágyas szoba fogalmát. Mindenkinek van egy saját kis szobája, kié kisebb, kié nagyobb, az enyém például 16 m2. Kezdetben csak egy ágy, egy polcos szekrény, egy ruhás szekrény, egy asztal és egy szék volt benne, na meg a modem. Mivel én csak fél évet töltök itt, ezért minimalista stílusban rendeztem be a szobámat, így csak lámpát, függönyt, sötétítőt, tükröt, kisasztalt, szemetest, stb. vettem, amiket a távozásomkor megpróbálok majd eladni (a kollégiumi adok-veszek rendszer ugyanis elég fejlett). A szobákban a tévé teljesen átlagos berendezési tárgynak számít, de például az egyik nagyszobában már láttam komplett házimozi rendszert is. 

A kezdeti sivárság után egész hangulatosra sikerült berendezni a szobát, győződjetek meg róla ti is :)

 

Remélem tetszett ez a bejegyzés is, a következő post már "normális" lesz, addig is Tschüss! :)

Eins, zwei, Polizei...

A történet folytatódik:

Kedden este a Flanagans-ben mulattunk a többi cserediákkal. Ez itt kb. a helyi Morrisons, sok a diák, olcsó a pia. Egy sör (itt ugye 2 dl a normál méret) 1 euró, valamint ugyanennyibe kerül a 2 cl-es tequila is. Német viszonylatban amúgy ez tényleg olcsó, bár otthon ennél kedvezőbb árszínvonalú helyeket is százával fel tudnék sorolni :)
Korán érkeztünk, mert 9 körül már özönlenek az emberek, így ha helyet is akarunk, akkor a 8 órási érkezés éppen ideálisnak tekinthető. Szóval ittunk és beszélgettünk, egészen addig, amíg a zenét olyan hangosra nem tekerték, hogy minden addigi eszmecserét fel kell függeszteni, maradt tehát a tánc és a tequila. Egyébként főleg akkor kezdett kialakulni bennem erős szimpátia a hely iránt, amikor jött a pincér, és felvette a rendelésünket (mert igen, itt a tömegen is átverekedik magukat, csak hogy kiszolgálják a kedves vendéget), de a sok ember miatt kissé sokára sikerült csak kiérnie az "üdítőkkel", ezért hozott mindegyikőnknek egy-egy ajándék sört, meg magának is, és meg is itta velünk :) Ugyan nem szeretem a sört, de magyar vagyok, az ingyen cuccokkal engem is le lehet kenyerezni :)
Aznap este egyébként még begyűjtöttem egy Chupa Chups nyalókát is, mert Danával összeálltunk egy fotóra a pultosnak, aki egyben a partifotós is vt, és a képért cserébe megajándékozott minket egy almással :)
A zene végre tényleg jó volt, az r'n'b-t keverték a slágerlisták No.1.-jaival. A társaság ismét vegyesre sikerült, franciák, amerikaiak, németek, spanyolok, mexikóiak, brazilok, csehek, magyarok együtt tomboltak és énekelték Rihanna, David Guetta stb. refrénjeit... Sajnos 1 körül mennünk kellett, mert ment az utolsó vonat (itt éjszakai közlekedés csak hétvégén van, és akkor sem túl sűrűn), de annyi biztos, hogy életemben nem buliztam még ilyen jót egy szórakozóhelyen, mint kedden a Flanagans-ben! :)

Csütörtökön órák után találkoztam végre a buddy-mmal. Melanie tényleg jó fej, az előző félévet Erasmussal Budapesten a Corvinuson töltötte, szóval közös témánk akadt bőven. Egyébként 24 éves, BA-t csinál itt Kölnben, mellette pedig fejvadászként dolgozik. Beültünk kávézni, dumáltunk, sőt felajánlotta segítségét, ha gondjaim akadnának a német nyelvvel :) Én meg persze elfogadtam, de egyelőre még nem volt kérdésem. Meg kell jegyeznem, hogy ugyan a találkozó csak 75 percig tartott, viszont ez volt életem leghosszabb, folyamatos figyelmet igénylő, aktív beszélgetése, amit angolul bonyolítottam, eddig ugyanis mindig társaság is volt körülöttem, tehát nem kellett nagyon megerőltetnem magam. Egyébként olyannyira élveztem a dolgot, hogy meghívtam Melanie-t keddre a Flanagansbe.

Pénteken a szokásosnál is rosszabbul viseltem a német órát. Nem tudom, hogy azért, mert tényleg kezdem unni, vagy mert hétvége előtt totál bezsong az ember. Valószínűleg mindkettő közrejátszott, így elég látványosan szenvedtem már délután 5 körül, de csak vége lett... Óra után rohantunk vissza a koliba átöltözni, mert egy igazi külföldi házibuliba voltunk hivatalosak Jeremy-hez, a belga sráchoz. Vettünk egy üveg gint és két euróért egy fél kilós party chipset, majd nyakunkba vettük a várost Katával. Mire átértünk a Rajna másik felére, már nem is voltunk egyedül, találkoztunk néhány másik cserediákkal, akikkel végül egy bandát alkotva, becsöngettünk Jeremy-hez. Mi már alig tudtunk belépni az ajtón, amikor 10 körül megérkeztünk. Volt ott mindenféle ember, de többségben talán a németek voltak, hiszen Jeremy két másik lakótársa echte német, és hát ők is hívtak egy-két embert, vagy azért annál többet. 15 perc ajtóban várakozás után sikerült beverekedni magunkat a konyhába, hogy üdvözöljük a többieket. A lakás egyébként nagy, még emelet is van, de abban a pár órában kicsinek tűnt. Valaki összeszámolta a népet, 11 körül már 80-an voltunk, de még utána is jöttek emberek! Az átlagéletkor egyébként elmaradt az én 23 évemtől, az idősebbek mellett voltak elég fiatal németek, akik szerintem 15-16 körül voltak, de a cserediákok többsége is 20-21 éves. Szóval meg kellett állapítanom, hogy öreg vagyok! :)
A parti egyébként jó volt, az emeleten a zenéé volt a főszerep, lent pedig beszélgetni és kapcsolatokat építeni lehetett. Szerintem nem voltunk hangosak, de azért a 80 embernek is van egy alapzaja. Valamikor hajnali 1 óra körül, valaki elkezdett csitt-egni a konyhában, mert hogy itt vannak a rendőrök. És tényleg, megjelent az ajtóban vagy 5 rendőr, akik közölték, hogy itt most vége a bulinak, tessék hazamenni. Percek telhettek el, mire elkezdett kiözönleni a tömeg lakásból. Szegény Jeremy, ott állt a rendőrök mellett, amikor kiléptem az ajtón, sajnáltam nagyon...
Leérve láttam, hogy további rendőrök állnak a ház előtt, nagyjából 2-3 kocsival érkezhettek, hogy berekesszék az egyébként elég nyugodtnak mondható házibulit (itthon ugyanis ennél sokkal durvábbakat láttam már, szóval nem igazán értettem, hogy mire ez a nagy felhajtás...) Fényképet nem csinálhattam, mert nem engedték... Nem lopták be magukat a szívembe, az biztos :)
A buli tehát hamar véget ért, nagyjából háromra értünk haza hulla fáradtan Katával.

Szombatra csak pihenést és mosást terveztem, utóbbi azonban gyakorlatilag egy egész délutános projektre nyúlt, de végül sikerrel jártam! A mirelitpizzás ebéd után (2 euró 3 db margarita pizza, szal a minőséget ne nagyon firtassuk, de ez esetben inkább az ár dominált :) ma tanulni fogok még, mert jövő péneteken félidős tesztet fogunk írni németből, és szeretném, ha jól sikerülne.

Nagyjából ez történt a héten, remélem a következő napokban hasonlóan felejthetetlen élményekkel fogok gazdagodni :)

Kirándulás Bonnba

Pénteken már alig vártam, hogy vége legyen a tanításnak, többek közt azért, mert Zolinak, a Corvinusos csoporttársamnak a búcsúbulija volt, aki az előző félévet töltötte Kölnben, így most ideje volt hazatérnie. Én 8 óra körül csatlakoztam a többiekhez, akik már jó néhány pálinkával előttem jártak. Egészen nemzetköziesre sikeredett a party, voltak németek, oroszok, de persze a magyar létszámot ezúttal sem lehetett felülmúlni. :) Szóval lényeg a lényeg, az este gyorsan eltelt és nagyon jól sikerült, ennek következtében én nagyjából hajnali 6kor tértem csak nyugovóra.
A bulit ugye bár ki kellett pihenni, úgyhogy az egész szombatot az ágyban töltöttem, majd megembereltem magam, és végre mostam két hét után összesen két adag ruhát. Életmentő volt a mosás, végre van mit felvennem.

Vasárnap Bonnba mentünk kirándulni a többi cserediákkal. Ez is az Egyetem által szervezett kirándulás volt, persze tanárok nélkül. Bonn kb. 20-30 km-re lehet Kölntől, így relatíve elég hamar odaértünk. Nyilván szakadt az eső egész nap, pedig szombaton még verőfényes napsütés volt itt is. Az időjárás miatt nem volt túl sok lehetőség a városnézésre, ezért rögtön egy ebéddel indítottunk. Fél óránk volt enni, tehát nem volt kérdés, hogy a McDonald'sot válasszuk. Végre ismerős ízek, gondoltam, az árak viszont egyáltalán nem hasonlítottak a magyarországi árakhoz. Én egy menüt ettem, ami 7 vagy 8 euróba került (már nem emlékszem pontosan), átszámítva tehát nagyjából ezer forinttal drágább itt egy menü, mint nálunk.
Az ebéd után tovább indultunk a vasútállomásról, ugyanis angol nyelvű tárlatvezetés várt ránk a Történelem Házában (Haus der Geschichte). A tárlatvezető egy 30 év körüli pasi volt. Kaptunk tőle egy headsetet, amely összeköttetésben volt a nyakában lógó mikrofonnal, így a tömeg zaja ellenére is hallottuk minden egyes szavát. Egyedüli negatívum az volt, hogy fotózni nem lehetett bent.
Én azt gondoltam, hogy itt majd biztos végigmegyünk Németország történelmén a középkortól kezdve, ehhez képest a kiállítás inkább a II. világháború utáni német kultúrára és társadalomra fókuszált, bár azért néhány kikerülhetetlen történelmi eseményre (pl berlini fal megépítése, Németország kettészakadása, stb.) utaló elem is megjelent a kiállított tárgyak között. Nekünk, magyaroknak sikerült összespannolnunk tárlatvezetővel, ugyanis eléggé szimpatizált neki, hogy otthon voltunk a XX. századi német történelemben, köszönhetően annak, hogy a magyar és a német történelem az idők során oly sokszor összefonódott. Megtudtam többek között azt is, hogy a II. világháború után azért lett a jelentéktelenebb és kisebb lakosságú Bonn az NSZK fővárosa, mert Köln 95 %-át lebombázták, Bonn épületei viszont nagyjából megúszták a pusztítást. Köln ugyanis már akkor is Nyugat-Németország egyik legjelentősebb ipari központja volt, ezért stratégiai szempontból fontos volt megsemmisíteni a várost a Szövetségeseknek.
Bár mást kaptam, mint amire számítottam, összességében tetszett a kiállítás, ezért még valószínűleg visszamegyek magam is a városba.
A múzeum után úgy döntöttünk, hogy a szakadó eső miatt inkább hazatérnénk Kölnbe, úgyhogy elváltunk a többiektől. Én még egyébként is el akartam intézni néhány hivatalos levelet, és meg akartam írni végre a német házimat is.
Két kép Bonnról: az elsőn a bonni pályaudvar van, a másodikon pedig a múzeum bejárata.

Hazaérkezve örömmel konstatáltam, hogy az elmúlt napokban megérkezett a Commerzbankos bankkártyám, így végre hozzáférhetek a pénzemhez.

A mai nap ismét a német órák jegyében telt, viszont végre hazai ízek vártak a menzán. Az ebédem Gulyásleves volt színtiszta marhahússal, és mellé egy kis tejberizs. A gulyásleves egyébként sűrű és finom volt, plusz jó sokat is adtak (két nagy merőkanállal), ezért nem hiányzott a főétel. Mindez 1,85 euróba került kenyérrel együtt.
Kedden Flannigan's Night lesz, ahol elvileg minden ital 1 €, de hogy ebből mi igaz és mi nem, az majd holnap kiderül :)

Kiegészítés az előző poszthoz

Ez a bejegyzés épp csak egy kis frissítő "Szörbet" lesz két rendes poszt között. (Mellesleg piros pont jár annak, aki megmondja, mi az a Szörbet :)

Az alábbi video a party train-en készült, én is látható vagyok rajta oldalról :)

http://www.youtube.com/watch?v=nzqM-d3jVkM


A felvétel egyébként indulás után készült nem sokkal, így a három órával és jó pár sörrel későbbi állapotokat sajnos már nem láthatja a kedves Olvasó, de azért remélem, így is sikerült illusztrálni a hangulatot!
Az este során egyébként a többi cserediák elnevezte a magyarok táborát "Hungarian crew"-nak (kb. annyit jelent, hogy magyar banda), utalva ezzel a magyar nemzetiségű cserediákok többi nációnál jóval nagyobb létszámára.

Továbbá íme az ékes bizonyítéka annak, hogy magyar honon kívül is híresek a boraink!  Egyébként a kissé cukros bor importáruként kb. 2 euróba került a Kaiser nevezetű szupermarketben :)

Végezetül meg kell említenem, hogy tegnap jártam eddigi életem során a legmagasabb épületben, ugyanis az egyik magyar fiú egy 40 emeletes házban lakik. Mi a 21. emeletig mentünk fel; két fotót is mellékelek eme különleges alkalomról (utóbbi Kölnt mutatja madártávlatból):

És kezdetét veszi a tanítás....

... na persze egyelőre még csak az intenzív nyelvi kurzus kezdődött el.
Kedden délelőtt derültek ki az eredmények, ezért mindenkinek az Egyetemre kellett mennie fél 9re, hogy megtudja, azonnal mehet-e tovább az órájára, vagy jöhet vissza délután. A teszt mint írtam, nem sikerült fényesre, úgyhogy a B1 szintű csoportba kerültem. Kb 20an vagyunk egy csoportban, de a B1es szinten nagyobb a csoportlétszám, mint a többi szinten, úgy látszik, hogy sokan beszélik középszinten a németet. Már az első fél óra után éreztem, hogy nekem ez kicsit gyenge, de sajnos nem lehet átsírni magunkat másik csoportba, mert ezt a szintfelmérő tesztet elég komolyan veszik itt. Mindegy, legalább csillogtathatom a tehetségem a csoporttársak előtt, mert szerintem a top háromban benne vagyok, már ami a német tudást meg a kiejtést illeti... :)
A kurzust két tanár tartja felváltva, egyelőre még csak az egyiket ismerjük, de ő nagyon jó fej. Sajnos a délutáni csoportban vagyok, ami 14.15kor kezdődik  Én szívesebben jártam volna délelőtt, de a reggeli órák csak a kezdőknek meg a C1-es szintűeknek vannak. Ha jól tudom, az elkövetkezendő 5 hétben, heti 5 napon át, napi 3 és fél órában fogok német órán ülni egy szünettel. Névsort olvasnak, továbbá az órák 25 %-áról hiányozhatsz, még valamiféle papírt is aláírattak velünk, hogy elolvastuk és egyetértünk az German Department feltételeivel... A házi feladat mennyisége egész korrekt, azért nem szakadok bele... :)
Ma először kihagytam az UniMensán az ebédet, és rögtön németre mentem. Igazából egész délelőtt el voltam foglalva a banki szerződésem átolvasásával, a német sim kártyám beüzemelésével, és az ennek következtében magától életre kelt mobilnetem kikapcsolásával. Utóbbi problémát - hála Lacinak - estére sikerült is megoldanom, persze addigra már 2 eurót levett a számlámról...

A német órának fél 6 után lett vége, ledobtuk a cuccokat, és már rohantunk is a "Colonia Express - Party Train" nevezetű eventre. A lényeg: 15 euró ellenében felszállhattál egy parti vonatra a többi cserediákkal, hogy aztán ott 3 órán át ismerkedhess és ihasd az ingyen sört. A vonat három kört tett Köln utcáin. Vicces volt, ahogy a megállókban álló emberek megbámulták a vonatunkat... :)

Én az este során két sört ittam, tudniillik én nem szeretem a ezt a nedűt, más alkohol pedig nem volt a vonaton. Úgyhogy maradt a jó öreg Coca Cola, de teljesen jól elvoltam a sok részeg diák között :) Az este során végre sikerült egy kicsit internacionalizálódnom, ugyanis beszéltem törökkel, tajvanival, amerikaival, belgával, némettel, spanyollal, japánnal stb, sőt a tajvani fiú úgy belelkesült, hogy meg akarja egyszer látogatni Budapestet. Egyébként szegény japán csajszival elég kellemetlen helyzetbe kerültem, amikor lelkesen odajött hozzám csevegni. Tudni kell ugyanis, hogy ezek az ázsiaiak angolja inkább hasonlít a macskanyávogásra, ennek következtében a dübörgő zene mellett kb ötször kérdeztem vissza hogy mit is mondott. Az egyetlen kifejezés, amit megértettem a többszöri értetlenkedés ellenére is csupán csak ennyi volt: "last months", úgyhogy inkább ott is hagytam szegény csajt. Ha az ázsiaiak nyávognak, akkor a spanyolajkúak ugatják az angolt. Egyszerűen olyan furcsa akcentussal beszélnek, hogy sokszor nem is értem, mit mondanak, de az ázsiaiaknál azért nem rosszabbak. Tanulság: ezentúl próbálok majd olyanokkal közelebbi kapcsolatba kerülni, akik normálisan beszélik az angolt!

Túl az első pár napon... II. rész

Ahogy tegnap ígértem, itt a folytatás!

Szombati napunk egy city & campus tour-ral indult. Délután egykor találkoztunk a buddykkal (cserediákok számára kijelölt kölni diákok, akik segítenek (vagy nem) nekünk a beilleszkedésben) és a többi Erasmusossal, CEMSesekkel, stb. az egyetemi menzánál. Kaptunk egy újabb térképet (ami természetesen megint csak a belvárost ábrázolta), majd útnak indultunk hatan magyarok, egy orosz lány, Julia, egy török lány és egy török fiú, na meg a buddynk, Jan, aki egyébként német. Én leginkább a többi magyarral, vagy Juliával beszélgettem, aki egyébként Moszkvából jött, és nagyon sok érdekes dolgot mesélt az oroszok fővárosáról. Jan, a vezetőnk nem igazán vágta a dolgokat, ez kb. már az első negyed órában kiderült, amikor is megkérdezte tőlünk, hogy mellesleg ki az az Albertus Magnus.... Tudni kell ugyanis, hogy a Kölni Egyetem főépülete az Albertus Magnus Platz-on található, szóval sztem kimondottan gáz, ha odajár, és nem tudja ki az az Albertus Magnus (annak ellenére, hogy eddig én sem tudtam, de most utánanéztem....)

Universität zu Köln:
A Wikipedia szerint "a  Kölni Egyetem (Universität zu Köln) Európa egyik legrégebbi egyeteme: 1388-ban alapították, ezzel a Német-Római Birodalomban csak Prága, Bécs és Heidelberg előzte meg. 1798-ban a franciák bezárták, és csak 1919-ben nyitotta meg újra kapuit. Napjainkban 43 000 hallgatójával az egyik legnagyobb egyetem Németországban, és főként a gazdasági képzései elismertek. Hét karán mintegy 200 tudományágat oktatnak. Működtetője Észak-Rajna-Vesztfália szövetségi tartomány." "A Kölni Egyetem napjaink egyik vezető egyeteme az Economics (Közgazdaságtan) területén, és mind a német, mind a nemzetközi rangsorok rendszeresen top pozícióba sorolják a Jog és a Business területeken is ." Az Egyetem eredeti épülete egyébként nem azonos a maival, amit Adolf Abel tervezett 1934-ben.

Albertus Magnus:
"Albertus Magnus, más néven Nagy Szent Albert, (születési neve: Albrecht Bollstädt) (Launingen, 1200 körül - Köln,1280) német teológus, filozófus, polihisztor, egyháztanító, a skolasztika kiemelkedő alakja. Teljes egészében máig is feltáratlan és publikálatlan életművében polihisztorként kora szinte minden tudományával foglalkozott: az ásványi, növényi és az állatvilág ugyanúgy foglalkoztatta, mint az asztrológia és az alkímia. Igazán ismertté Arisztotelész műveinek kommentárjaival vált.... 1931-ben szentté avatták."

Már majdnem két órája sétáltunk, amikor eljutottunk a Heumarkt-ra, ami az egyik legnagyobb tér Kölnben. A régi időkben- mint ahogy a neve is mutatja - piactérként funkcionált, manapság pedig a különböző fesztiváloknak, ünnepégeknek ad helyet. Az alábbi két kép Rajna partján, a Heumarkton készült :) Az elsőn a Deutzer Brücke látható a háttérben, a másodikon pedig a Hohenzollernbrücke van, ami egyébként közvetlenül a Dómhoz vezet.

A Heumarkt-ról már csak néhány lépés választott el minket a Kölni Dómtól, ami élőben is tényleg gyönyörű! Sajnos nem mentünk be, de tervezek elmenni majd egy misére :)

Kölni Dóm:
"A kölni dóm, hivatalos nevén Szent Péter és Mária Dóm 157 méteres magasságával Németország második és a világ harmadik legmagasabb temploma. (1880 és 1888 között a világ legmagasabb épülete volt). Az építkezés 1248-tól 1880-ig tartott. 1996-ban az UNESCO a Világörökség részének nyilvánította. Napjainkban a Dóm Németország legnépszerűbb látványosságainak egyike: 2004-ben körülbelül 6 millió látogatója volt, nagyjából annyi, mint a párizsi Eiffel-toronynak. A kölni főpályaudvar mellett áll, a Rajna partján."

Nagyjából utunk itt véget is ért, de annyira nem bántuk, ugyanis eléggé elfáradtunk addigra. Felszálltunk hát a villamosra, ami egészen hazáig hozott, hogy aztán felfrissülve indulhassunk tovább az esti "Night out in Ehrenfeld" programra. Ehrenfeld Köln egyik kerülete, ami sok-sok szórakozóhelynek ad otthont. Mi kicsit késve érkeztünk, addigra a többiek már javában Kölschöztek az egyik pub-ban. A Kölsch egyébként egy (mások szerint) jellegzetes kölni sör, sok fajtája van, de nekem, aki amúgy sem szereti a sörféléket, nem tűnik nagyon másnak a hazai sörökhöz képest. (Ezért most lehet meglincselnének azok, akik értenek a témához... :)
Lényeg a lényeg, a szórakozást nem a mi pénztárcánkhoz szabták, itt ittam ugyanis életem legdrágább fröccsét (2 dl fehér bor, 3 dl szóda), ami összesen 6,10 eurót kóstált.... Kicsit a hazai kocsmatúrákra emlékeztető feelingje volt az estének, ugyanis egyik pubból mentünk a másikba, annyi különbséggel, hogy Pesten mi az olcsó, legalja kocsmákba visszük a népet :)  A következő helyen már csak egy Kölscht ittam, de ott is a 2 dl 1,5 euróba került. Szóval itt a szolgáltatás elég drága, boltban ugyanis fél liter Tuborgot már 50 centért lehet kapni.
Némi bénázás után végül kikötöttünk egy szórakozóhelyen. A bulik elég későn kezdődnek itt, és általában belépődíjat is szednek. Nekem 7 euróba fájt a beugró, és bent is 2,5 eurót fizettem egy pohár vízért. Nem olcsó az biztos, de cserébe több szolgáltatást is kapsz, mint otthon. Az asztalra perecek, sós mogyoró van kitéve, a női mosdóban ingyen tampon, hajlakk, parfüm, stb. is van. Persze nyilván mindez nem ér összesen 9,5 eurót. A buli számomra egyébként felejthető volt, a 3 terem ellenére egyetlen egy számot sem ismertem fel, viszont az egyik teremben a DJ-t egy igazi szaxofonos is kísérte! Alapjaiban véve tehát tökre más itt a szórakozási kultúra, mint nálunk Magyarországon!

Az első Kölnben töltött vasárnap a szobarendezésről, a takarításról és a hátramaradt táskák kipakolásáról szólt, de megérte, mert egész kis pofás lett :) (A szobáról és a koliról egyébként külön posztot tervezek majd írni, természetesen fényképekkel illusztrálva :)

Hétfőn, azaz ma, az utolsó szabadnapunkon is korán keltünk, a hátramaradt dolgokat indultunk elintézni. Sikerült további 3 sort kipipálnom a listámon (pedig még mindig vannak további teendők), vettünk mosókártyát (egy két órás mosás egyébként 2 euróba kerül...), nyomtatóhozzáférést igényeltünk (persze ez is pénzbe került), és beszereztük a könyvtári belépőt is (végre valamit ingyen is adtak!). Ebédeltünk a Menzán, én ma vega kaját ettem. Nem volt rossz, de szerintem holnap inkább visszatérek a húsra! :D
Délután elmentünk az IKEÁba, megvettük a még szükséges dolgokat, aztán elmentünk befizetni a szerdai "Cologne Express - Party Train" program árát. Szóval eddig az a következtetés, hogy minden nap csak fizetünk, kivéve a vasárnapot, mert akkor nincs nyitva semmi :)
Ennyi történt eddig, holnap kezdődik a suli! A továbbiakban igyekszem majd kicsit sűrűbben írn!
Tschüss! :)